Díszsás (Carex morrowii)

Család: Sásfélék
Hazája: Japán, Közép-Ázsia

Döntő fontosságú, ha fű- vagy sásféléket telepítünk balkonládába vagy edénybe, hogy gondoskodjuk a megfelelő vízlefolyásról. Fontos feltétel tehát a díszsás neveléséhez, hogy legyen az edény alján lefolyónyílás. Fedjük le a kifolyónyílásokat agyaglapokkal, hogy ne tömődjenek el. Erre egy legalább 3 cm vastag vízelvezető réteg kerüljön, agyagdarabokból, vagy puffasztott agyagból. Ezt a réteget fedjük le filccel, hogy ne tömődjenek el talajjal a pórusok, amik a víz elvezetésére szolgálnak. A sásféléknek nincs különösebb igényük a talajjal szemben, fontos kritérium csupán a jó vízáteresztő képesség. A díszsás örökzöld, finom, lehajló levelei, melyek közepét széles sárga sáv díszíti; igazi ékességek bármilye fa, vagy virágos növény mellett.

Legszebben félárnyékos vagy árnyékos helyen, fás növények védelmében növekszik. Általános virágföldbe, de akár magasabb humusztartalmú talajba is ültethetjük.

A díszsás kis igényű, szívós növény. Csak mértékletesen öntözzük, és az év során egyszer, legfeljebb kétszer tápoldatozzuk.

Tavasszal szaporíthatjuk, tőosztással.

Virágzatai kis dudorszerű kalászok, jelentéktelen megjelenésűek. A díszsás díszítőértékét egyedül a sárga sávval tarkított levelek adják. A téli fagyos időszak alatt takarjuk le rőzsével, hogy a téli napfénytől megóvjuk.