1811-ben fedezték fel Belgiumban. Nyugat-Európában elterjedt fajta; a 'Beurré Durondeau' mellett 'Tongern' vagy 'De Tongres' körtének is nevezik.

Szeptember végén, néhány nappal a Bosc kobak körtefajta után érik. Gyümölcse rendkívül tetszetős; piacos körte. Gyümölcsmérete 160-200 g közötti, közepes méretű; alak-indexe 1,23. A gyümölcs héja éretten bronzbarna alapszínen szép pirossal mosott, de nem minden évjáratban lesz ilyen. A színe már szedésre-érettség előtt (augusztus végén) kialakulhat. Ennek ellenére nem szabad korán leszedni, mert ez korai romlást eredményez.

A szedést óvatosan kell végezni, mivel a tárolóban a sérült kocsánynál nagyon hamar megindulhat a moníliás rothadás. Gyümölcshúsa sárgásfehér, csak teljes érésben lesz vajkörte jellegű, de nagyon zamatos, fűszeres, igen magas savtartalommal. Szotyósodásra hajlamos.

A fa növekedési erélye fiatal korban középerős, termőkorban gyengébb, éppen ezért elsősorban vadkörte-magonc alanyon (esetleg OHF) termesztik. Gyenge növekedése miatt birs alanyon nem termeszthető, mert azon a fa hamar elöregszik. Szabályos koronát nehéz belőle kialakítani, mivel sok vékony vesszőt nevel, ami elsűrűsíti (kuszává teszi) a koronát. Ezért az alakító metszést gondosan el kell végezni, melynek során kerülni kell az erős visszametszést. Fája intenzív koronaformák kialakítására (így sövény és orsó) is alkalmas. Elsősorban a rövid termőrészeken terem. Középkorán fordul termőre.

Gondos és szakszerű termesztéstechnológiát igénylő fajta, de különlegesen szép gyümölcséért nemcsak a házikertben, de az árugyümölcsösökben is érdemes fáradozni vele. 0°C-on egészen decemberig eltartható.

Az ökológiai körülményekre igényes, csak intenzív termesztéstechnológia mellett termeszthető eredményesen. Termőrügyei a téli, illetve tavaszi fagyoktól gyakran károsodtak. Venturiás varasodásra (Venturia pyrina) csak kissé, körtelevélbolhára viszont közepesen fogékony.

(fénykép: http://www.rvroger.co.uk/imglib/pear_durondeau.jpg)