A japán naspolya a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó szubtrópusi fa, az alma, a birs és más jól ismert mérsékelt övi gyümölcsfák közeli rokona. Valószínű őshazája Közép-Kelet-Kína, később Japánban és Kelet-, ill. Dél-Ázsia más országaiban is meghonosodott. Kínában, Japánban és Észak-Indiában termesztésének nagy hagyományai vannak, hosszú évszázadok óta szívesen ültetik mézillatú virágaiért és különleges ízű terméseiért. Európában mint ritka, örökzöld levelű, cserepes dísznövény terjedt el; a világ mediterrán területein és a trópusi felföldeken sikerrel termesztik - főleg egyes japán fajtákat -, így Szicíliában, Kaliforniában és Floridában is. Dísznövényként is ültetik. Szépen virágzó és ízletes gyümölcsöket érlelő példányai Magyarországon is beszerezhetők.

 

Kiváló örökzöld dísznövény, magassága általában 5-10 m közé esik, nálunk 2-3 m-es, bokorszerű kis fává nő. Törzse egyenes fejlődésű, alacsonyan elágazó. Sűrű, gömbölyű koronát fejleszt. Levelei az ágak csúcsán csoportosulnak, vastagok, kemények, elliptikus-lándzsás alakúak, 12-30 cm hosszúak és 5-8 cm szélesek, szélük durván fűrészes. A levelek felülete plasztikus, a kidomborodó érközi részek között barázdáltak; fiatalon fehér gyapjasak. Apró (1-1,5 cm átmérőjű), mézillatú, fehér vagy krémsárga virágai a hajtások végén sűrű, 10-20 cm-es, 30-150 tagú, hosszú ideig nyíló bugavirágzatot alkotnak. A részben idegen-, részben öntermékenyülő virágai ősszel jelennek meg, és hosszú ideig díszlenek. Az apró termések a növényekkel együtt telelnek és a következő nyáron érnek. Ha télen meleg helyen tartjuk növényeinket, az érést meggyorsíthatjuk.

 

Termése

A termések nagy, laza csoportokban (fürtökben) fejlődnek, fajtánként igen változatos alakúak: oválisak, visszás tojásdadok, körte alakúak ill. hengeresek lehetnek. Méretük is hasonlóan változatos; 2,5-7,5 cm hosszúak, szélességük 2-5 cm. Színük a halványsárgától a sötét narancsig — gyakran piros elszíneződéssel — változik. A termések héja vékony, felülete sűrűn bolyhos. A termésekben egy vagy több nagy, 2 cm körüli, sima felületű, sötétbarna mag található. A magokat hártya veszi körül. A termés leveses húsa üdítően savanykás vagy édes ízű, kellemesen illatos.

Gyümölcsei a hosszú fejlődés után a növényeken érnek be. Puha állományúak lesznek, ezért nehezen szállíthatók és nem tárolhatók. Hazánkban korai érése és különleges aromája miatt gyümölcse ritka csemege. Az édes típusok termései 9-13% cukrot is tartalmaznak. A nyers fogyasztás mellett különböző receptek szerint dolgozhatjuk fel; cukrozott gyümölcsök és kocsonyák jó alapanyagaként is felhasználható.

Első termését 2-4 éves korában hozza. Sok fajtája ismert, ezek termése igen változatos színű és alakú; általában a szilvára, kajszibarackra vagy a cseresznyére emlékeztetnek.

 

 

Termesztése

Kereskedelmi célokra a japán naspolyát a szubtrópusokon termesztik (nagyon kis mennyiségben). A gyümölcsfát általában magról szaporítják, az ültetvényekbe azonban az értékes fajták oltványait telepítik. A fajtákat bújtatott szemzéssel, hasítékoltással vagy az idősebb részek gyűrűzéses gyökereztetésével szaporítják. Ez esetben a keleti termesztők mintájára az idősebb tövek törzséről gyűrű alakban eltávolítjuk a héjat és kettévágott cseréppel vagy fóliával földet kötözünk a gyűrűzött rész köré. A gyökerek erőteljes fejlődése után a csúcsokat válasszuk le az anyanövényről. Az kis edényes növényeket szobában is tarthatjuk, így is szépen és jól fejlődnek.

Az oltásmódok közül gyakori a párosítás és a hasítékoltás is, de egyes területeken az oldalékezéssel érnek el jó eredményeket. Gyors és biztos eredményt - a magvetéssel szemben - csak szemzéssel vagy oltással kaphatunk. Alanyként japánnaspolya-magoncokat vagy birsdugványokat használnak, utóbbit akkor, ha törpefa nevelése a cél.

A hazánkban élő japán naspolyák és más szubtrópusi, trópusi gyümölcs- és fűszernövények századok óta ivartalanul vagy magról fejlődött növények származékai. Az új, értékes fajták megszerzése sok ügyességet, leleményességet, fantáziát és igazi érdeklődést kíván.

A japán naspolyát nem szükséges metszeni. Ha koronája erősebben felkopaszodik vagy szabálytalanul fejlődik, visszavágással vagy kisebb alakítással visszaállíthatjuk a szép, mutatós koronaformáját.

 

Felhasználása

Az érett, lédús termés nagyon ízletes, héj és mag nélkül nyers gyümölcsként fogyasztják, vagy cukorral párolva desszertként tálalják. A pektinben gazdag éretlen és érett japánnaspolyából lekvárt, zselét vagy chutneyt állítanak elő, levét üdítőként isszák, vagy bort
erjesztenek belőle. A terméshúst fűszerekkel vagy anélkül befőzik, és konzervdobozban helyileg árusítják.

Az amigdalintartalmú mag mandulaízű, gyengén mérgező, és ritkán italokat és süteményeket aromásítanak vele.

A csersavat tartalmazó szárított levelekből készített főzet hasmenés és depresszió ellen jó, de sebek és alkoholmérgezés kezelésénél is alkalmazzák.

 

Igényei

Hazájukban - a szubtrópusok és trópusok hűvösebb vidékein - jól érzik magukat. Szépen díszlenek a száraz területeken, a szárazabb trópusi felföldeken. Az alacsony légnedvességet jól tűrik, ezért Magyarországon is szépen fejlődnek. Virágzás és termésérés idején a rendszeresebb öntözés növeli a termések nagyságát és számát.

A mérsékelten fagytűrő növények legjobban mediterrán és szubtrópusi klímában fejlődnek, ahol évente néhány hűvös hónap is adódik, akkor virágzik; a belső trópusokon a fajt montán (hegyvidéki) fekvésben, 1000 és 2000 m közötti magasságban termesztik, a terméshozamok azonban kisebbek. A kifejlett fák évi terméshozama elérheti a 20 kg-ot. A nyomásra érzékeny gyümölcsöt éretten szüretelik le, általában 10 napig, hűtve legfeljebb 2 hónapig tárolható.

Különleges talajigényük nincs. Jó vízáteresztő képességű, könnyebb szerkezetű vagy középkötött földkeverékbe ültessük. Nagy tápanyagigényük következtében rendszeres tápanyag-utánpótlásról kell gondoskodnunk. A földkeverék gondos elkészítésével (érett melegágyi föld, érett trágya) és a vegetáció alatti rendszeres tápoldatos kezeléssel (trágyáié, különböző mesterséges tápoldatok) kedvező feltételeket teremthetünk a növény fejlődéséhez. A nagyobb fagyok megjelenése előtt hordjuk be teleltetőhelyre a fiatal fácskákat. Fagypont körüli hőmérsékleten, kevés öntözés mellett jól telelnek. Az idősebb növényeket már a nagyobb hidegek sem károsítják. Vegetatív részei (levelek, vesszők) -12 °C-ig nem sérülnek meg, de virágzás és terméskötés idején csak -2, -3 °C-ra hűlhet le a levegő károsodás nélkül.

Betegségek és kártevők alig károsítják, leggyakoribb ellensége a pajzstetű.

(fénykép: www.flickriver.com)


Japán naspolya (<span>Eriobotrya japonica</span>)

Hol kapható?