Európai vörösfenyő (Larix decidua)

Az európai vörösfenyő (Larix europaea vagy más néven: közönséges vörösfenyő, Larix decidua) az egyetlen lombhullató közép-európai fenyőfaj. Nevét bíborvörösen ragyogó termős virágzatáról kapta.

Értékes faanyaga miatt a 16. század óta sokfelé telepítették és telepítik.

Magyarországon összefüggő állománya sehol sincs, de szórvány-, illetve elegyfái természetesek a Dunántúl nyugati szélén, sőt, a Bakonyban is.

A magas övben akár a tövéig ágas, állományban viszont magasra (25-35 m) nő és felkopaszodik. Kedvező termőhelyen magassága elérheti az ötven, törzsének átmérője a másfél métert.

Koronája eleinte keskeny kúp alakú, majd némileg ellaposodik.

A sötétbarna, kb. 3×2 cm-es, kúpos vagy hengeres toboz kerekded, egymásra boruló, finom, hosszanti irányban sávozott, nem feltűnően begöngyölődő, lekerekedő vagy kissé kicsípett csúcsú, nyúlt háromszögletű pikkelyei (40–50 db) a termőpikkelyekből fejlődnek ki. A beérett toboz az ágon marad, és csak egy-két év múlva, azzal együtt hullik le.

3–4,5 mm hosszú magvai háromszögletűek, világosbarnák, rajtuk 5–6 mm széles szárnyacska nő.

Jóformán bármilyen talajon megél, de a sok tápanyagot tartalmazó, kötött (agyagos–vályogos) talajt jobban kedveli, mint a homokost. Sziklás, meredek lejtőkön alacsony marad. Az összes fenyőfaj közül az európai vörösfenyő párologtatja a legtöbb vizet, ezért csapadékos környezetre van szüksége – de egyúttal sok fényre is. Természetes élőhelye az alhavasi övben és a sziklás völgyekben van. Jellemző növénytársulása a cirbolyás vörösfenyves.

Télen sem való száraz, meleg helyre. Az árnyékot, a gyakori ködöt, a füstgázokat nem tűri, ezért nagyvárosokban rosszul fejlődik. A téli fagyokat jól viseli.

Március-áprilisban virágzik; késő ősszel, a fagyok beállta után hullatja le leveleit, amelyek igen kedvezően hatnak a talajra, előkészítve azt az igényesebb fenyőfélék (lucfenyő, cirbolyafenyő) telepítéséhez. Ezért az erdőgazdálkodásban pionír fajnak tekintik.

Magvai már az első évben, szeptember-október táján beérnek, és még a télen le is hullanak — a tobozok azonban csak 5–10 év múlva, többnyire a gallyakkal együtt hullanak le. A magvak nyugalmi állapota 4–5 hetes, utána akár 4–5 évig is csíraképesek maradnak.

Mint a többi vörösfenyőé. Az összes, Európában őshonos fenyő közül a vörösfenyő fája a legkeményebb és legtartósabb. A Magyarországon, dísznövényként forgalmazott vörösfenyők elsöprő többsége európai vörösfenyő.Alfajok, változatok:

Mivel a vörösfenyő termőterülete kisebb-nagyobb foltokból áll (nem összefüggő); több alfaját különböztetik meg. A kertészetekben számos nemesített, illetve hibrid változata kapható különféle fantázianeveken:

Larix decidua var. polonica (Wóycicki) Ostenf. & Syrach – ritka alfaj.
Larix x eurolepis — a japán vörösfenyővel, parkokban kialakult hibridje. Megjelenése a két törzsfaj közötti, átmeneti jellegű.

Bővebben: http://hu.wikipedia.org/wiki/Európai_vörösfenyő