Az USA-ból származó almafajta; a 'Golden Delicious' fajtának a 'Jonathan' fajta általi megporzásából keletkezett magonc 1953-ban hozta első gyümölcseit. 1968-ban vezették be a piacra, főként Európában és Japánban terjedt el. Magyarországon 1984 óta államilag elismert fajta, de az utóbbi években már inkább a klónjait szaporítják.

Gyümölcse nagyméretű (220-250 g), gömbölyű, nagyon szépen színeződik, sárgászöld alapszínén a gyümölcsfelület 30-45%-a világospiros fedőszínnel borított. Közepesen vastag héját viaszréteg védi. Világossárga húsa laza, lédús, édes-gyengén savanyú, jellegzetesen fűszeres; jobb a zamata, mint a 'Delicious' fajtáé, magháza kicsi. Barnulásra nem hajlamos.

Szedését a világospiros fedőszín kialakulásához kell időzíteni, ez általában szeptember végére, október elejére esik. Külföldi ajánlásokban a 3-5 menetes szedését javasolják. Fogyasztási érettségét tárolótípustól függően 4-10 hónapig is megőrzi.

Fája kezdetben erős növekedésű, de mivel korán fordul termőre és bő a termőképessége, mérséklődik a növekedése. A fa sudara erős és domináns, de a hosszú és vastag oldalelágazások széthajlóak, így alig igényelnek lekötözést. Mindez stabil vezérágú, szétterülő ágrendszerű koronaszerkezetet eredményez. Termései zömét a két- és többéves termőalapok rövid termőrészeinek végén (kb.65%), kisebb részét a hosszú termővesszők oldalán (25%) illetve végén (10%) fejleszti. Nagy mennyiségű virágai vonzóak a méhek számára, ezáltal sok nektárt termelnek. Virágzataiból általában csak egy gyümölcs marad meg. Termőre fordulása korai, fajlagos termőképessége pedig megközelíti vagy megelőzi a 'Golden Delicious' fajtát. Jó porzófajtái a Jonathan M41, a Gloster, az Idared és a Cox Orange.

Fogékonysága a venturás varasodással szemben közepes, a lisztharmattal szemben a 'Golden'-nél valamivel nagyobb. Termőhely iránt igényesebb mindkét szülőfajtánál, a kiegyenlített éghajlatot kedveli. A nagyon meleg termőhelyeken (ahol 10°C az évi középhőmérséklet, vagy tenyészidőszakban tartósan 30°C feletti) túlzottan nagy, rosszul tárolható, gyengén színeződő és napégett gyümölcsök képződnek. A komolyabb téli lehűlések főként a beéretlen vesszőket, vagy a fiatal fák törzsét veszélyeztetik (elbarnul a kambium). A bimbók és a virágok a késő tavaszi fagyokra nagyon érzékenyek.

Fiatal korban a fák mielőbbi termőre fordulása miatt tartózkodjunk a túl erős metszéstől, és termőkorban is - a nyugalmi- és tenyészidőszakban - csak kismértékű és több menetben végzett ritkításra kell korlátozni a beavatkozást. Jól tűri a hajtások csonkra történő visszametszését, és jól kifejleszti a rövid termőrészeket. A jobb fagytűrés érdekében kerülni kell a késői N-adagolást.

(fénykép: hu.wikipedia.org)

-------

A 'Jonagold' almafajta nagyon hajlamos a mutációra, időről időre újabbakat mutatnak be ezekből. Az alapfajtához hasonló klónok színeződése nem intenzívebb, de vírusmentesek és a termőképességük is nagyon jó. Talán a színesebb változatokban való csalódások miatt sok Nyugat-európai termelő még manapság is ezeket részesíti előnyben, így nem vették át a vezető szerepet a színesebb klónok.

Az ültetvényeken gyakran határozottan láthatók a fajtaleromlás jelei: a fákon színtelen és halványan csíkozott vagy mozaikosan túlszíneződött gyümölcsök is vannak, ami döntően a "visszamutálás" (atavizmus, reverzió) következménye.

A világospiros csoportba tartozó változatok az alapfajtánál jobban színeződnek, jó fényviszonyok mellett a felület csaknem 60-70%-a tetszetős világospiros fedőszínnel borítottak.

A legismertebbek közül megemlíthető a kissé csíkozott 'Jonagold Wilmuta'.

A 'Jonica' 25-30%-kal színesebb a standard-nál, két menetben szüretelhető, gyümölcse kissé lapítottabb (ezt a fajtát külön oldalon is tárgyaljuk).

A 'King Jonagold' kb. egy héttel később érik az alapfajtánál.

A 'Novajo' a Jonagold egyik világospiros mutánsa. Gyümölcse világospiros (közép-piros), mosott fedőszínű. Az eredeti Jonagoldnál színstabilabb, valamint jobban és tetszetősebben is színeződik.

Szedési ideje igen rövid, hajlamos a túlérésre. Hosszú ideig is eltartható, ám az élvezeti érték megőrzése érdekében javasolt a szabályozott légterű hűtőház használata. A 'Novajo' fája erős növekedésű, ágrendszere szétterülő, jó elágazódási hajlamú, lekötözés nélkül is könnyen alakítható.

--------

Az élénk és sötétpiros csoportba tartozó változatok gyümölcseinek felületét 85-90%-ban fedi mélypiros mosott fedőszín. Legismertebb képviselőjük a 'Jonagored' (kereskedelmi neve: Morren's Jonagored), mely az egyik legsötétebbre színeződő mutáns. Gyümölcse az alapfajtánál kicsit kisebb, kevésbé viaszos, és két menetben leszedhető.

Európában elterjedt még a stabilan színeződő 'Rubistar' és a 'Romagold'.

A 'Jonagold Decosta' fajta igen intezív színeződése miatt értékes. Szeptember végén, pár nappal az alapfajta előtt szedhető. Terméshozása kiegyenlítetlenebb, mint a Jonagoldé; ezen felül termésátlagokban és a területegységre vetített átlagokban is egyaránt megelőzi az alapfajtát. Ezt a fajtát külön oldalon is tárgyaljuk.