A sásliliom (Hemerocallis) a tűzliliomfélék (Hemerocallidaceae) családjának mintegy tizenöt fajt számláló nemzetsége. Ágas virágú, erőteljesen növekedő, hosszú életű hagymás évelő növények. Bár nevükben szerepel a „liliom” szó, nem tartoznak a liliomvirágúak rendjébe.

A legtöbbjük Kelet-Ázsiából (Kínából, illetve Japánból) származik, de a sárga sásliliom a délnyugat-dunántúli lápréteken és magaskórós társulásokban is honos, májusban nyíló, védett vadvirág. Dísznövényként termesztett fajai szerte a világon kivadultak – a lángszínű (avagy vöröslő, rezes) sásliliom (lángliliom, H. fulva) Magyarországon is.

Keskeny, fű-, illetve sásszerű levelei már márciusban kihajtanak, a hideg nem károsítja őket. Ősszel vonzó sárgára színeződnek.

Tőkocsányon megjelenő, csillag alakú, liliomszerű virágai többnyire június-augusztusban nyílnak; mindegyik virág csak egy napig. Állandóan új bimbókat hoz, így a virágzás hetekig tart.

Rizómás, húsosan koloncos gyökerében vizet tárol, ezért jól tűri a szárazabb időszakokat is.

A jó szerkezetű, humuszos, sok tápanyagot tartalmazó, üde talajban kúszó rizómáival gyorsan terjed.

A napos, illetve félárnyékos helyeket szereti. A talaj típusára nem különösebben érzékeny. Kevés gondozást igényel, mindössze az elvirágzott szárakat és később az őszi lombot kell róla eltávolítani. Tőosztással szaporítható.

Nemcsak dísznövény, de valamennyi faj virága, illetve bimbója ehető is. Kínában évszázadok óta fogyasztják; kínai neve magyarul sárga virágzöldséget jelent. Enyhén édes, lágy zöldségízét a salátához, cukkinihez, spárgához és a dinnyéhez is hasonlítják. A leggyakrabban gyömbéres-zöldséges csirkecsíkokhoz adják. A virág tölthető, akár a töké. Édes szirmait salátákba, desszertekhez ajánlják, illetve 5–8 cm hosszú hajtásait tavasszal, spárga helyett fogyasztják. Bimbóját kevés olajban párolva, sóval, borssal fűszerezve, sültek mellé különleges köretnek tálalhatjuk.