A vörös cédrus vagy óriás tuja (Thuja plicata) a fenyők (Pinopsida) osztályának a tűlevelűek (Pinales) rendjéhez, ezen belül a ciprusfélék (Cupressaceae) családjához tartozó faj.

A vörös cédrus örökzöld növény. Fontos szerepet tölt be az észak-amerikai bennszülött kultúrákban. Brit Columbia címerfája.

Rendszerezése és neve

A vörös cédrus nem valódi cédrus, de azért a ciprusfélékhez tartozik. A növény a Thuja nemzetségben van. Az angolok számos névvel iletik meg a növényt: „Pacific red cedar” (Csendes-óceáni vörös cédrus), „British Columbia cedar” (Brit Columbia-i cédrus), „canoe cedar” (kenu cédrus), „giant cedar” (óriás cédrus), vagy csak egyszerűen „red cedar” (vörös cédrus). A magyarok óriás tujának is nevezik. Tudományos neve a „plicata” a görögből származik, jelentése „lemezekbe hajtott”, a kis levelein hajtásokhoz hasonló minta van. A Thuja nemzetség két Észak-Amerikában őshonos faja közül ez az egyik, a másik faj, a nyugati tuja (Thuja occidentalis). Az angol „Arborvitae” amely tuját jelent, a latin „életfájá”-ból származik. Érdekes módon az északnyugati őshonos népek is ehhez hasonlóan nevezték a fát, ők „hosszú életet adó”-nak mondták.

Megjelenése

A vörös cédrus a nagy fák közé tartozik: magassága 12-45 méter, átmérője 7 méter. Ha magányosan nő, akkor ágai szétágaznak és a földet is érik, de ha tömegben nő, akkor ágai csak a tetején fejlődnek, ahol a levelek kapnak a napfényből. Egyes példányok ezer évig vagy ennél is többet élnek. A Queen Charlotte-szigeteken 900 éves fák is találhatók.

A legnagyobb vörös cédrus nevet is kapott, a neve: Quinault Lake Red Cedar. Ebben a fában 500 köbméter faanyag van, összehasonlításnak a legnagyobb ismert fa egy óriás mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum), melynek neve: Sherman tábornok fája, ez 1480 köbméter faanyagot tartalmaz. Az óriás vörös cédrust Washington államban lehet megtalálni, az Aberdeen melletti Quinault-tó északnyugati partján. A fa 34 kilométerre van a Csendes-óceántól. Az óriás növény 55 méter magas és 6,04 méter átmérőjű (Van Pelt, 2002). 1972-ig létezett egy 74 méter magas vörös cédrus is, amely 800 éves volt, de a vandálok meggyújtották és megsemisítették a fát. Ez a fa a Brit Columbia-i Vancouver-szigeten, a MacMillan Provincial Parkban élt.

A levélzete lapos, elágazó, pikkelyszerű levelekkel, amelyek az ágacska két oldalán 90 fokos szögben követik egymást. A levél erezete felül és alul zöld színű, de alul gázcserenyilásokat fehér pontocskák jelzik. A tobozok karcsúak, 15-20 milliméter hosszúak és 4-5 milliméter átmérőjűek; rajtuk 8-12 vékony, egymásra borúló pikkely van.

A thujaplicin egy kémiai anyag, amely a felnőtt vörös cédrusokban található. Ez az anyag gombaelleni hatású, emiatt a fa nem rothad el. A fa körülbelül 100 évvel a halála után sem rothad el. Ezt a kémiai anyagot csak a kifejlett fák tartalmazzák, ha egy fiatal fa döl ki, a rothadása nemsokára elkezdődik, sőt egyes fiatal fák még élve elkezdenek rothadni, emiatt üres törzsű vörös cédrusokat is lehet találni.

Elterjedése és élőhelye

A legtöbb vörös cédrus az USA északnyugati részén és Kanada délnyugati részén található. De állományai vannak Alaszka déli részén, Brit Columbiában, Észak-Kaliforniában és Nyugat-Montanában. A virágpor vizsgálata és a radiokarbonos kormeghatározás azt mutatják, hogy a környéken először a Fraser-völgyben, 6600 évvel ezelőtt jelent meg ez a fafaj. Itt jó élőhelyre talált, és 500 évvel ezelőtt a helység növényzetének majdnem a felét a vörös cédrus alkotta. Manapság körülbelül a növényzet 20 százalékát teszi ki.

A vörös cédrus, a kontinens északnyugati részén a legelterjettebb fa. Ez a fafaj sokszor társul a duglászfenyővel (Pseudotsuga) és a hemlokfenyővel (Tsuga). Általában a tengerszint felett 1370 méteren nő. A fa egyaránt kedveli a sűrű erdőket, a hegyoldalakat, a folyómedencéket és a mocsarakat. Az árnyékos helyeket is jól tűri, képes itt is szaporodni. A faanyaga egyenes és sima, kevés boggal.

Felhasználhatósága

A puha vörösesbarna faanyagot különleges megjelenéséért, illatáért és nagymértékű rothadás elleni képességéért kedvelik. Emiatt a szabdtéri építkezéseknél sokszor használják. A fából lehet villanyoszlop, padozat a hajóknak és házak palafedése. A fát dísznövénynek is termesztik, a sövény része is lehet. A növényt egy mérsékelt övi tájakra is betelepítették, ilyenek Európa, Ausztrália (itt csak Sydneytől délre él meg), Új-Zéland Kelet-USA és Hawaii magasabb részei. A fát szekrények és ládák készítésére is használják, mivel olyan olajokat tartalmaz, amelyek elűzik a molyféléket és a szúkat, így megvédve a ruhákat. Egy jól elkészített vörös cédrus láda, megtartja olajos illatát több, mint 100 évig. Mivel könnyű súlyú és erős a fája, a vörös cédrusból gitárt is készítenek.

Szerepe a bennszülött kultúrákban

Az északnyugati partvidéki és a fennsíki indiánok történelmének a vörös cédrus igen fontos része. Egyes törzsek, magukat „a vörös cédrus népének” szólították, mivel megélhetésük nagy mértékben ehhez a fához kötödött. A fát házak építéséhez, totemoszlopok felállításához és tárgyak (maszkok, szerszámok, dobozok, táblák, kenuk és vallási szertartáskhoz használt tárgyak) készítéséhez használták. A gyökeret és a kérget kosár fonáshoz, kötél készítéshez és takaró szövéshez használták.

Története

Igen nagy számú régészeti helyen találták meg a vörös cédrus használatát. Vancouver mellett Glenrose-lelőhelynél, amely egy őskori 5000-8000 éves szemétlerakóhely volt, fából és agancsból faragott, illetve készült tárgyakat találtak. Vancouver nyugati partján, Yuquot településben 3000 - 4000 éves tárgyakat fedeztek fel. Csak Vancouver mellett, a Musqueam-lelőhelynél kéregből készült kosarakat találtak, ezek készítéséhez öt különböző stílust használtak fonóik. A kosrak mellett kötelek és vízijárművek is voltak. A lelőhelyen talált tárgyak 3000 évesek. Pitt-folyónál 2900 éves fejszék és kosarak kerültek elő. Vancouver-sziget keleti felén 1000 éves fatárgyakat fedeztek fel a régészek.

A parti szelisek egyik legendájában le van írva a vörös cédrus eredetének a története. A legenda szerint élt egy bőkezű férfi, aki az embereknek mindent megadott ami csak nekik kellett. Amikor a Nagy Szellem meglátta ezt, azt mondta, hogy a bőkezű ember halála után, a temetési helyén egy vörös cédrus fog kinőni, amely hasznára lesz az embereknek; gyökeréből kosarakat, kérgéből ruhákat és faanyagbából lakóhelyeket készíthetnek.

Tárgyak

Az őslakósok a fát primitív fejszéikkel dolgozták fel; legértékesebb tárgyuk ez a fejsze volt. Sőt az európaik által behozott tárgyak sem cserélték fel ezt. Alexander Walker, aki a Captain Cook nevű prémkereskedelem hajón kisebb rangú tiszt volt, az őslakósok által használt könyökfejszéről számol be. Az indiánok nem akarták felcserélni kedves tárgyukat az európai fűrészre vagy fejszére. Ha mégis elfogadták a fehérek szerszámait, ezeket aztán átalakították a saját stílusúkra. A tárgyak általában kőből, csontból, obszidiánból vagy a kemény faanyagú hemlokfenyőből készültek. A fejszéjük mellett kalapácsokat, ékeket, vésőket és késeket is használtak. Washington államban, Ozette-nél körülbelül 800 éves vastárgyakat találtak, ez jóval meghaladja az európaiak ideérkezését.Amikor James Cook kapitány a térségben járt, látta, hogy majdnem minden tárgy vasból készült. Néhány feltételezés jött létre a vastárgyak ittlétéről: az egyik szerint a tárgyak Kelet-Ázsiából származnak és hajótőrés által kerülek ide; a másik feltételezés szerint az itteni lakósok valahogy érintkeztek a szibériai vastárgyakat használó népekkel. Az utóbbi feltevésre utal az északi területeken lakó tlingitek fejlettebb kézművessége is.

A fa

Az indiánok amikor egy vörös cédrust akartak kivágni, előbb szertartást tartottak, amelyben bocsánstot kértek a kijelölt fa szellemétől és a szomszédos fák szellemeitől is. Ekkor megkérték a fát, hogy ne essen a kivágójára. Számos történetük van olyan emberekről, akik nem végezték el ezt a szertartást, és aztán a fa rájuk esett. Néhány mai favágó, amely az őslakósságból származik, bevalotta, hogy magában elmondja a bocsánat kérést és a kérelmet, mielőtt kivágna egy fát; így követve a hagyományt.

Az óriás fák feldarabolása, mielőtt behozták volna az acélt, nehéz és időigényes dolog volt. A hagyományos fakivágáskor a kérget egész a gyökerig lehúzták, aztán kőből készült fejszével és ékekkel széles háromszögű nyílást vájtak. A vágás fölött és alatt nedves mohával és agyaggal kenték meg a fát, ezek tűzgátlónak szolgáltak, mivel a háromszögű vágásban tűzet gyújtottak. A vágást és az égetést addig cserélgették, amíg a rés elég nagy volt ahhoz, hogy a fa kidöljön. Az égetéssel a fa kidőlésének az irányát is tudták befolyásolni. Ez a művelet több napig is eltarthatott, a munkások időnként felcserélték egymást, hogy a tűz éjjel-nappal égjen. A kivágásra szánt fák általában távoli és tiltott helyeken voltak.

Amiután a fa kidölt, elkezdődött a munka nagyobbik része, mivel a fát lekellett gallyazni és levinni a partra. Ha a fából kenu készült, akkor feldarabolták a kenuknak megfelelő méretekre és helyben kifaragták a vízijárműveket, viszont ha totemoszlopnak vagy építőanyagnak szánták, akkor egészben, kisebb fák segítségével elgúrították a faluig. Manapság is a totemoszlopok és kenuk készítéséhez, ezt a fakivágási módszert használják, mivel a moderm szerszámok rontanák a hagyományos művészet szellemét. Akik nem tartják a hagyományt, egyszerűen kisebb darab vörös cédrus tömböket vásárlónak a fűrésztelepekről és ezekből álarcokat és egyéb tárgyakat faragnak, amelyeket aztán eladnak a turistáknak.

Mivel e hatalmas fák kivágása ilyen időigényes volt, ha csak deszkának kellett a házakhoz, akkor a fát nem vágták ki, hanem a deszkát leválasztották az élő fából. Ekkor lehántották a kérget és a deszka két végén bemélyedéseket vágtak. Ezután a mélyedést az ékekkel addig hasították, amíg a deszkának szánt fadarab kiszakatt a fából. Ilyen fák, feltűnő bemélyedésekkel még most is láthatók az erdőkben. Ezek a fák tovább éltek és nőttek, mivel faanyaguk igen ellenál a rothadásnak. Amiután a deszkának szánt darabot kihasították a fából, elkezdődött az egyenesítés, amelynek több módszere volt; ezek között nagy kővekkel való lapítás, két darab egymáshoz kötése vagy rakásba való kényszerítése.

A vörös cédrusból kenukat faragtak, amilvel a férfiak kimentek a nyílt tengerre, hogy cetekre vadászanak; csak a kenuk segítségével eljutottak egyik faluból a másikba, hogy kereskedjenek a lakósokkal. John Voss nevű kalandor, 1901-ben egy 12 méter hosszú kenut vásárolt. A vízijárműnek a „Tilikum” nevet adta, amely Chinook nyelven „barát”-ot jelent. A kalandor ezután Brit Columbiából Londonba evezett a kenuval, az utazás 3 évig tartott.

A vörös cédrus ágai nagyon hajlékonyak és ruganyosak. Az ágakból halászzsínorokat, köteleket, spárgákat és egyéb olyan tárgyakat készítettek, ahol a kéregkötelek nem voltak elég erősek a amunka elvégzéséhez. Manapság az ág- és kéregköteleket az északnyugati partvidék térségében, felváltották a modern anyagokból készült kötelek, de a kérget az egyéb tárgyak készítéséhez még mindig hasznákják.

A kéreg

A kéreg könnyen lehántható a fáról, hosszú darabokban jönn le. Belőle takarókat, köteleket, kosarakat, esőkalapokat, ruhákat és egyéb puha tárgyakat készítenek. A begyűjtését óvatosan kell végezni, mivel ha teljesen „megnyúzzák” a fát, elfog pusztulni. Hogy elkerülje ezt, a begyűjtő általában olyan fáról szedi le a kérget, amelyről még nem volt leszedve. Amiután a fáról leszedték a kéreg egy részét, többet nem nyúlnak hozzá kéregbegyűjtés céljából, de deszka készítéséhez igen. A hántolás alulról kezdődik, a kiemelkedő gyökerek fölött. A begyűjtő megvágja a végét és alulról felfelé húzza. Hogy jó nagy darbja legyen, előbb kötelekkel, két különböző szinten emelvényeket erősit a fa törzséhez, amelyekre aztán felmászik. Mivel a vörös cédrus elveszti az alsóbb ágait, sok más esőerdei fához hasonlóan, a begyűjtőnek 10 méter hosszú kéregsávja is lehet. Amiután a begyűjtő a kérget leszdte a fáról feltekeri és a hátán hazaviszi. A kéreg jó sok ideig tárolható és nem támadja meg a penész. Felhasználása előtt be kell áztatni. Áztatás után hosszábban felvágják és tárgyakat készítenek belőle. A kéreg begyűjtését általában a nők végezték, habár veszélyes volt a 10 méter magasban levő emelvényekre felmászni. Csak ők készítették a kéregből a tárgyakat is. Manapság a kötél készítés elfelejtett kézművesség számos őslakós népnél, bár néhol dísznek még használják. A kötelen kívül, egyéb tárgyakhoz a kérget még mindig sokszor használják.

Források

  • Stewart, Hilary. (1984). Cedar: tree of life to the Northwest Coast Indians. Vancouver: Douglas & McIntyre. ISBN 0-88894-437-3.
  • Van Pelt, R. (2001). Forest Giants of the Pacific Coast. University of Washington Press. ISBN 0-295-98140-7.

Külső hivatkozások

  • Sablon:IUCN2006
  • Gymnosperm Database - Thuja plicata
  • USDA Plants Profile: Thuja plicata

Jegyzetek

  1. ^ a b c d Stewart (1984), 22 old.
  2. ^ a b Stewart (1984), 24 old.
  3. ^ a b c d e f Stewart (1984), 26 old.
  4. ↑ Stewart (1984), 21 old.
  5. ^ a b Stewart (1984), 17-19 old.
  6. ^ a b c Stewart (1984), 27 old.
  7. ^ a b c d Stewart (1984), 36 old.
  8. ↑ Stewart (1984), 39 old.
  9. ^ a b Stewart (1984), 37-38 old.
  10. ↑ Stewart (1984), 40 old.
  11. ↑ Stewart (1984), 42 old.
  12. ↑ Stewart (1984), 43 old.
  13. ↑ Stewart (1984), 116 old.
  14. ↑ Stewart (1984), 115 old.
  15. ↑ Stewart (1984), 113 old.

Óriás tuja (<span>Thuja plicata</span> 'Atrovirens')

Hol kapható?