A kányabangita (Viburnum opulus) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának a mácsonyák (Dipsacales) rendjéhez, ezen belül a pézsmaboglárfélék vagy loncfélék (Adoxaceae) családjához tartozó faj. Kertekben termesztett változata a labdarózsa (Viburnum opulus var. roseum).

Elterjedése

A kányabangita csaknem egész Európában megtalálható.

Megjelenése

A kányabangita felálló szárú, gyors növekedésű, 2-5 méter magasra megnövő cserje vagy kis fa. Sekélyen gyökerezik, számos gyökérsarjat képez. Kérge sárgásszürke, hosszanti irányban repedezett. A levelek átellenes állásúak, hosszú nyelűek, a juharlevélhez hasonlóak, széles tojásdadok, 3-5 karéjúak, válluk lekerekített vagy gyengén szíves, szélük egyenlőtlenül fogazott, felül simák, kopaszak, világoszöldek, fonákjuk szürkészöld, pelyhesen szőrös. Az 5 pártacimpájú virágok laza, gazdagon ágas, végálló lapos bogernyőben nyílnak. Az apró termős virágokat nagy, 2,5 centiméteres, mutatós meddő virágok veszik körül. Húsos, csonthéjas termése körülbelül 1 centiméter széles, gömb alakú, fénylő piros.

Életmódja

A kányabangita nyirkos, meszes, humuszban gazdag talajokon nő, árnyékos helyen, cserjésekben, ligeterdőkben, olykor tölgyesekben, a síkságoktól az Alpokig, 1400 méter magasságig megtalálható.

A virágzási ideje május-június között van.

Források

• Nagy Európai Természetkalauz. Officina Nova, Szlovákia. ISBN 963 8185 40 6 (1993)