1823-25 körül találták a belgiumi Louvain-ben, mint öreg körtefát a kapucinus kolostor kertjében. Van Mons ismerte fel jelentőségét és terjesztette el. Az egész világon elterjedtté vált. Gyümölcse középnagy, sőt nagy, alakja igen széles, vaskos, szabálytalan alakú, többnyire az egyik oldalán laposabb. Olyan széles, mint amilyen magas. Egész felülete hullámos. Színe szalmasárga, amit kis részben barnáspiros és narancssárga fedőszín, valamint hálózatos parásodás borít. Kocsánya duzzadt és bunkós, kisebb mélyedésben ül. A gyümölcs húsa sárgásfehér, olvadó, bő levű, de a magház körül kövecses.

Íze kellemes, gyenge illattal. Tárolhatósága jó, de ráncosodásra hajlamos. Igen jól szállítható. Október közepétől szedik, amilyen későn csak lehet, novembertől márciusig fogyasztható. A fa rendszeresen és bőven terem, igen korán termőre fordul.

Levele inkább nagy, feltűnően csónakos, visszahajló csúccsal. Vesszei sárgászöldek. Koronája sűrű, szabálytalan gömbkorona, rövid termőrészekkel. Jól termékenyül, és jó virágport ad. Jól termékenyíti a Bosc kobak, az Serres Olivér, a Hardenpont téli vajkörte, és a Vilmos körte.

Termőhely iránt igényes, meleg fekvést és meleg talajt kíván. Külterjes termesztési viszonyok között ízetlen lesz. A varasodásra érzékeny. A szél a gyümölcsét leverheti. Birsen és vadalanyon egyaránt jól fejlődik, törpefának is igen alkalmas.

(fénykép: http://www.bokorfaiskola.hu/shop/gyumolcsfak/korte/teli_esperes.jpg)

Téli esperes körte (<span>Pyrus communis</span> ''Téli esperes'')

Hol kapható?

Hasonló növények