A Délkelet-Európában és Délnyugat-Ázsiában honos keleti platán terebélyes ágrendszert nevelő, mintegy 30 méteresre is megnövő, hosszú életű fafaj. Robosztus tartóágai oldalra hosszan kinyúlhatnak. Eredeti élőhelyén főleg folyóvölgyekben, nedves szurdokokban található meg. Szélporozta virágai gömb alakba tömörülnek, terméságazatai szintén gömb alakúak, érdes felületűek, általában hármasával vagy négyesével álló, kúp alakú makkocskákat képeznek. Az érett termés télen a fán marad és csak tavasszal hullik szét.

Különlegesen szép formájú levelei a többi platánnál sokkal mélyebben, 5-7 karéjjal szeldeltek, és 10-20 cm szélesek (a karéjok sokkal hosszabbak, mint amilyen szélesek). Így különböztethetjük meg legkönnyebben a nyugati platántól, illetve ez utóbbival való keresztezése révén létrejött "utódjától", a juharlevelű platántól. Jellegzetessége, hogy a következő évi rügyek a levélnyél alapja által körülvéve, a lombhullásig rejtve (védve) fejlődnek ki.

Kérge jellegzetesen lekerekített körvonalú vékony lapokban válik le, zöldes-világossárga foltokat hagyva maga után. A foltok idővel megsötétednek.

Fénykedvelő, ill. részben árnyéktűrő; a jó vízgazdálkodású, lazább, tápanyagdús, nedvesebb talajokat kedveli. Igen vízigényes, különösen fiatal korban, az ültetés utáni években. A légszárazság komolyabban károsíthatja, legyengítheti, ezért szennyezett, burkolt, forró városi környezetben nem ajánlott ültetni. A platán legfontosabb betegsége az apiognomóniás betegség, kártevői közül pedig a platán-csipkéspoloska a legjelentősebb. Néha előfordul, de csak kisebb károkat okoz a platán-aknázómoly megjelenése.

A leveleken, a terméseken és fiatal hajtásokon található bolyhok az arra érzékenyeknél allergiás reakciót válthatnak ki. A fűrésszel végzett faápolási munkáknál emiatt védőmaszk viselése ajánlott.