Magoncára véletlenül talált rá Nicolas Giffard a franciaországi Foussieres-ben, 1825-ben. Az Árpával érő körte és az Arabitka után a harmadik jelentős, korai érésű, aromás körtefajtánk.

Gyümölcse szép alakú, kicsi (100 g), zöldessárga, napos oldalán világospirosas színnel. Húsa fehér, olvadó, lédús, friss, édes-savas ízű, fűszeres illatú. Érési ideje július elejére - közepére esik. Húsa finoman szecsés - kivéve a gyümölcs belső részét.

Fájának formája jellegzetes; fiatal hajtásai hosszúak, a fa kérge vörösesbarna színű. Levele kicsi, a levélnyele hosszú és vékony. Még zölden érdemes leszedni, fogyasztása frissen és desszertként ajánlott.

Porzófajtái a Hardenpont téli vajkörte, Vilmos körte és a Guyot Gyula körte.

(fénykép: http://www.schwander-fruits.ch/_Media/dsc05445_med.jpeg)

Giffard vajkörte (<span>Pyrus communis</span> ''Beurre Giffard'')

Hol kapható?

Hasonló növények