A törökmogyoró (Corylus colurna) a nyírfafélék (Betulaceae) családján belül a mogyoró (Corylus) nemzetségébe tartozó fafaj. A legszebb parkfák egyike, különösen, ha tövétől ágas. Igen mély árnyékot ad.

Tizenöt–húsz méteresre is megnövő, különösen fiatalon igen szabályos, kúpos, illetve tojásdad koronájú, értékes díszfa. A szabadon álló fa idős korára hatalmas koronát fejleszt. Az erdőben magassága elérheti a 25 métert, életkora a 200 évet. Zárt állásban szép, sudár, hengeres törzset növeszt, és többnyire 20 éves korától terem. Kérge már a kétéves ágakon is világosszürkén parásodik. Törzse ritkán reped meg a fagy és a hirtelen napsütés okozta feszültség miatt. A bokortermetű mogyorófajoktól eltérően nem sarjadzik.

Nyolc–tizenkét centiméteres, széles-tojásdad, szürkészöld, fényes, fűrészes szélű levelei késő ősszel sárgára színeződnek, mielőtt lehullanának.

Feltűnő, csüngő hím ivarú barkái már február végén tűnnek fel az ágakon; nőivarú fukszia-rózsaszín virágai nagyon aprók, alig vehetők észre.

Csomókban fejlődő, mélyen rojtos kupacsú termései gömbölyded terméságazatot alkotnak. Ehető és ízletes csemege, ősz elején érik. A mirigyszőrös kopáncsok a közönséges mogyoróénál kisebb (kb. 1–1,5 cm-es), kissé kúpos makkokat rejtenek, amik a mókusok egyik kedvencévé teszik.

Táplálkozástani kutatások bizonyították, hogy a törökmogyoróban megvan a diófélék minden jó tulajdonsága. Az ízletes, tápláló mogyorószemekben sok a fehérje és a rost. Jelentős a vas-, foszfor- és káliumtartalma. A többi dióféléhez hasonlóan a mogyoróban is sok az E vitamin, és megtalálhatók benne a magzatvédelemben fontos B vitaminok is. Ennek a diófélének is előnyös a zsírsavösszetétele: a magas olajtartalom ellenére sem terheli a szívet és az érrendszert, sőt, előnyösen befolyásolja a koleszterin-szintet. Az összes mogyorófaj közül a törökmogyoró olajtartalma a legnagyobb.

A mogyoró, így a törökmogyoró is hagyományos és változatosan alkalmazható csemege. Az édesipar jellegzetes alapanyaga, mivel a ropogós, rostos magvak kellemes ellentétben állnak a szájban szétolvadó csokoládéval. Számos hagyományos és új édességben alkalmazzák. Gyakran találkozunk vele igényes teasüteményekben, cukrászati termékekben. Az édesipar levantei mogyoró néven ismeri (hazai csokoládégyáraink mind a mai napig Iránból vásárolják).

Az utóbbi évtizedben egyre több mogyorópépet és a mogyoróvajat használnak fel – nemcsak bonbonok és édesipari termékek töltéséhez és jégkrémekbe, de kenyérre kenhető, ízesített kombinációi is meghódították a piacot. Amerikában a mogyorópéppel leveseket, szószokat sűrítenek; töretét, reszelékét panírozáshoz használják vagy salátákra szórják. A mogyorópép és a mogyoróvaj előállításához a közönséges és a törökmogyoró egyaránt használható.