A Ginkgo biloba vagy páfrányfenyő (röviden Ginkgo, újabb népies nevén ginkó) lombhullató, gyógynövényként ismert kétlaki fa, amely a páfrányfenyők (Ginkgophyta) törzsének egyetlen ma élő faja. Nagyon ősi növényfaj, mintegy 270 millió évvel ezelőtt a földtörténeti őskorban fejlődhetett ki. Élő kövületek, nincsenek közeli rokonai.

Az egyik leghosszabb életű fa. Ezer évnél idősebb példányok is ismeretesek.

A ginkgo kétlaki, lombhullató fa. Ellenálló a betegségekkel szemben, koronája ellenáll a szélnek, hókárnak, fája a kártevőknek. 20–35 méteresre nő meg, egyes példányai Kínában 50 m magasság fölé magasodnak. A fiatal példányok karcsúk és kevéssé elágazók, később a kúp alakú korona kiszélesedik. Az ágak már fiatalon is erősek, vastagok, hegyesszögben felfelé törve nőnek, később terülnek szét. A hosszúhajtások egyenesek, messzire nyúlók, a vörös rügyben végződő törpehajtások télen különös külsőt kölcsönöznek a csupasz ágaknak. A kéreg barnásszürke-sötétbarna, mélyen repedezett vagy hálósan barázdált, felfelé haladva a növényen egyre vékonyodik. A törzsön bütykök találhatók.

A hosszúhajtásokon csavarvonalban, egymástól messze, míg a törpehajtásokon 3-5-ös csomókban elhelyezkedő, kb. 10 cm hosszú levelei bőrszerűek, legyező formájúak, erezetük villás, a levéllemez középen mélyen bemetszett. A feltűnően puha, hosszú szárú levelek világos- vagy középzöld színűek, ősszel élénksárgává válnak, majd lehullnak, néha 1-15 nap alatt.

A hímivarú növények porzós virágai sárga, hengeres barkákban, általában a törpehajtásokon fejlődnek. A nőivarú ginkgók termős virágainak száma 2-3, a szél porozza be őket. A szabadon álló, ovális magkezdemények igen aprók, színük világoszöld. A csonthéjas termésre emlékeztető magvak húsos héja (magköpenye) éréskor szürkészöldről aranysárgára változik, vajsavtartalma miatt kellemetlen szagot áraszt, emiatt közterületekre általában a hímivarú példányokat ültetik (a növények azonban ültetés előtt nem szelektálhatók nem szerint).

Páfrányfenyő (<span>Ginkgo biloba</span>)

Hol kapható?