Az izsóp (Hyssopus) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó nemzetség. Évelő, gyógynövényként és fűszerként is használják. Népies neve izsópfű. A Kárpát-medencében hagyományosan egyetlen faját, a Hyssopus officinalist termesztik, amely a Földközi-tenger keleti részén és Ázsiában őshonos.

Kissé kámforos, fűszeres illatú, enyhén kesernyés ízű fűszernövény. Emésztést segítő hatása miatt számos ország konyhájában használják elsősorban zsíros, nehéz ételek, pecsenyék fűszerezésére, de a burgonya, zeller, petrezselyem, hús- és halsaláták, burgonyás ételek, édességek és likőrök ízesítőjeként is kedvelt. Keserű-mentás ízt kölcsönöz a húsoknak, leveseknek, salátáknak. A salátákba elsősorban a virágját, míg a zsíros hal- és húsételek, vadhúsok bedörzsölésére, nyúlpástétomba, vese- és báránypörköltbe, zöldséglevesbe a levelét alkalmazzák kis mennyiségben, illetve áfonyával együtt gyümölcssalátákba.

Teája izzadásgátló, gyulladáscsökkentő, megfázás elleni, görcsgátló hatása van.

A levelek és virágok főzetét a tüdő, orrüreg és torok gyulladásos betegségeiben alkalmazzák, és külsőleg zúzódások borogatására a dagadás és elszíneződés megakadályozására. Köhögéscsillapító, vérnyomást emelő, asztmás, hurutos panaszok esetén használjuk, de szélhajtó, gyomorerősítő, izzadást csökkentő hatása is van. Magas vérnyomás esetén ellenjavallt.

Az izsóp a kölnivíz alkotórésze is.

A biokertben káposzta közé ültetve magához csalogatja a káposztalepkéket.

Meleg- és napfényigényes, de szinte bármilyen szerkezetű talajon megterem. Magról vagy tőosztással szaporítják, március-áprilisban, illetve májusban. Nevelhetjük cserépben, balkonládában, vagy akár a konyhaablakban is.

A növény föld feletti részét először a virágzás kezdetén, másodszor szeptemberben vághatjuk.