A perzsa varázsfa Észak-Iránból származik, rokona a varázsmogyorónak (Hammamelis).

Kezdetben lassan növő 5-9 méter magas többtörzsű fává, bokorfává fejlődik.
Virágai márciusban, a csupasz, levéltelen ágakon nyílnak.

Kérge az alsó ágain a platánéhoz hasonlóan válik le.

A törszéből egész alacsonyan fejlődnek a vízszintes ágai.
A perzsa varázsfa legfőbb dísze leveleinek őszi csodálatos lombszíneződése, ami az aranysárgától a skarlátvörösig terjedő árnyalatúak, valamint az idősebb korában lehámló kérge.
Levelei ősszel sokáig a fán maradak.

Apró barnáspiros virágai kihajtás előtt nyílnak, nem feltűnőek.

Megél nagy fák árnyékában is, de lombszíneződése napos helyen a legszebb.

A Perzsa varázsfa gyakorlatilag mentes kártevőktől, betegségektől, bármilyen talajban megél, tűri a szárazságot.

Magot nálunk ritkán hoz, ezétr többnyire zölddugványról szaporítják május végén, vagy június elején. A dugványokat télen a szaporítóágyban hagyják és csak a következő év tavaszán, a rügyfakadás idején cserepezik be. A szaporítóházban 3-4 alkalommal permetezik, mert rügyei érzékenyek a szürkepenészre.