Teacserje (Camellia)

Család: Teafélék
Hazája: Kelet-Ázsia

Haladó kertészeknek ajánljuk ezt a Kelet-ázsiai hegyvidéki erdőkben honos cserjét. Alig van olyan növény, mely a teacserjénél érzékenyebben reagálna a környezteti tényezők hirtelen változásaira. Nem viseli el sem a nedvességi viszonyokban, sem a levegő páratartalmában, sem a léghőmérsékletben beállt hirtelen változásokat, sem a huzatot nem tűri, de még azt sem, ha a dézsáját forgatják.

Világos vagy félárnyékos helyet kedvel. Jó vízáteresztő talajt kell biztosítani neki, mely sok tőzeget és kevés meszet tartalmaz. Meleg mikroklímájú vidékeken a szabadban is áttelel, ha napfénymentes helyen áll, és megfelelő fagyvédelmét biztosítjuk, pl. gyékénnyel való takarással.

Lehetőleg mészmentes vízzel öntözzük. A virágzási idő alatt kifejezetten sok vízre van szüksége, virágzás után viszont csak enyhén tartsuk nedvesen. A virágok soha ne érintkezzenek vízzel, mert foltosak lesznek. Áprilistól július végéig hetente lássuk el valamilyen, savanyú talajon élő növények számára kifejlesztett műtrágyával. Hideg vidékeken, ahol fagyokra rendszeresen számítani kell; szükséges a teacserje teleltetéséről gondoskodni. Vigyük be télre egy hűvös lépcsőházba, vagy  - lehetőség szerint- télikertbe. Ideáli telelőhely az, ami világos, szellős, és a hőmérséklet 6-16 Celsius fok között van.

Augusztusban végezhetjük, fejdugványozással.

Ötlet
Léteznek egyszerű-, félig telt-, és teltvirágú fajták. A teacserje gyökerei nem viselik el a forróságot. A cserje tetszés szerint nyírható; legjobb, ha virágzás után nyírjuk formára. Augusztusban mindenképpen vágjuk vissza a hosszú, kilógó hajtásokat.