Stair tanító az Angliai Aldermastonban találta magoncként, mára a világ legelterjedtebb körtefajtája lett. Augusztus közepétől, a hónap második-harmadik dekádjában szedik, érése előtt egy héttel, amikor már sárgulni kezd. Augusztus második fele és szeptember eleje a fogyasztás idénye.

Gyümölcse középnagy, 160-220 grammos, szabályos körte alakú, keskenyedő nyakkal, egyötöddel magasabb, mint amilyen széles. Gyümölcshéja éretten szép, élénk sárga, a napos oldalon enyhén pirosas színeződésű. Kocsánya középhosszú, gyakran hajlott, sekély mélyedésben helyezkedik el. Csészemélyedése is sekély. Húsa fehér, olvadó, bő levű, gyengén kövecses. Íze kellemes zamatú, édes, egészen sajátos illatú, kissé muskotályos jelleggel. Feldolgozás során szép világos marad a gyümölcshús színe.

Igen korán termőre fordul. Virágzása hosszúra nyúlik. Önmeddő. Jól termékenyül és jó virágport ad. Jól termékenyíti a Serres Olivér, Téli esperes, Bosc kobak, Clapp kedveltje, Hardy vajkörte. Tárolótól függően 1-3 hónapig is eltartható, jól szállítható. Bár nem ad nagy termést, évről évre rendszeresen terem. A nagyobb téli lehüléseket károsodás nélkűl elviseli.

Fája eleinte buja növésű, később mérsékelten növő, elég edzett. Koronája szabályos gúla alakú, közepesen sűrű. Levele középnagy, néha csónakos. Egészséges fajta. Mindenütt gazdaságosan termeszthető; úgy birsen, mint vadalanyon egyaránt díszlik.