Az új-zélandi spenót magjait 1770-ben hozták Európába. A termelése gyorsan terjedt egy hasznos tulajdonsága következtében: ugyanis egynyári növény, tehát az őszi fagyok hatására elpusztul, de a jókora magjait elszórja és azok a következő tavasszal kikelnek és terebélyes bokorrá fejlődnek.