A 'Batul' Erdély Maros menti vidékéről származó almafajta. Neve a "bátul" szóból ered, ami boglyafeneket jelent; pince hiján ugyanis ezt az almát őszkor a szénaboglya fenekére tették, tavasszal pedig szépen megsárgulva fogyasztották. Többféle változata létezik, mint például Zöld batul, Fehér batul, Piros batul. Az alábbiakban leírt alma a Piros batul. Narancsalma és üvegalma néven is ismert.

Gyümölcse közepes nagyságú, alakja rendszerint szabályosan lapított gömb. Héja kissé zsíros tapintású, sima és fényes felületű. Az eleinte halványzöld termés éretten szalmasárga színű lesz, napos oldalán élénkpiros fedőszínnel. Húsa fehér, tömött, finom, eleinte roppanó, de éretten olvadó állagú; bőlevű, savanykás-édes, kissé fűszeres ízű.

Szeptember második felétől már szedhető. Ideális körülmények között február végéig is eltartható, mely idő alatt elsőrendű piaci minőségét mindvégig megtartja.

Fája erőteljes növekedésű, vadalanyon jól fejlődik. Ágai sűrű, gömb alakú koronát képeznek. Koronájának alapterülete 25 %-kal meghaladja a Jonathan-ét, korona-térfogata pedig 41%-kal nagyobb annál. Nagy termőképességű fajta, de alternanciára (termésingadozásra) hajlamos. 

Szinte minden - kötött és a laza - talajon egyaránt jól megterem, azonban a talajnedvességre érzékeny. Összességében a mérsékeltebb hőmérsékletű, nedvesebb éghajlatú termőhelyeket részesíti előnyben. Virágzása viszonylag kései, ezért virágai a kései fagyoknak is igen jól ellenállnak. Gyümölcsei jól viselik a viharos szeleket. Gombabetegségektől aránylag keveset szenved. Telepítése elsősorban választékbővítő fajtaként, kiskertekben ajánlott.

(fénykép: http://amiutcankban.hu)