Boisbunel faiskolás Rouen-ban (Franciaország) 1860-ban nevelte a Fortunata magjából. Gyümölcse középnagy, alakja igen lapított, egy ötödrésszel szélesebb, mint amilyen magas. Egész felületén dombos, bordás. Színe zöldes szalmasárga, részben narancssárgával mosott, nagy parás foltokkal és hálózattal, sűrűn, aprón pontozott. Kocsánya rövid, vastag, csészemélyedése mély és széles. Húsa fehér, olvadó, lédús, a héj alatt gyengén, a magháznál erősen kövecses. Íze harmonikus, kellemes zamatú, illatos. Tárolhatósága igen jó, bár a korán szedett gyümölcs ráncosodásra hajlamos. Jól szállítható.

Levele középnagy, szürkészöld színű, széle fűrészfogas. Vesszei zöldessárga-szürkék.
Koronája széthajló félgömb.

Október végén – amilyen későn csak lehet – szedjük, november és március között fogyasztható.

Elég gyengén termő, középkorán fordul termőre. Rosszul termékenyül. Teljesen önmeddő, virágpora is rossz. Jól termékenyíti a Bosc kobak, a Clapp kedveltje, a Téli esperes és a Vilmos körte.

Betegségekkel szemben ellenálló, egészséges fajta. Termőhely iránt igényes, meleg, védett fekvést, tápdús és jó vízgazdálkodású, meleg talajokat kíván. A szárazságot nem tűri.

Birsen és vadalanyon egyaránt jól fejlődik, alacsony törzsnek vagy törpefának való.

(fénykép: http://www.oazis.hu/ok_images/catalogue/931-serres-oliver_1313357040_280.jpg)