Esperen, a kiváló nemesítő 1830-ban nevelte magról Malines-ban, Belgiumban. Az egész világon elterjedt körtefajta. Hosszú téli fogyasztási idénye és kitűnő árutulajdonságai miatt az egyik legfontosabb árufajtánk. Későn, október második felében érik, az első kisebb fagyok után szedik. Novembertől márciusig fogyasztható, tárolásra való, késő téli fajta. 

Gyümölcse középnagy, sőt nagy, lapított alakú, tizedrésszel szélesebb, mint amilyen magas. Színe zöldes citromsárga, felerészben barnásan parás, száraz és érdes, sűrű, nagy sötétbarna pontozottsággal. Kocsánya fás, dudoros, néha rügyet visel. Húsa olvadó, bő levű, alig kövecses. Íze igen kitűnő, erősen illatos.

Levele nagy és megnyúlt, vesszeje sárgászöld, rügyei elállók. Koronája fiatalon is széthajló, hosszú termőrészeket visel.

Téli tárolásra való, zamatát jól megőrző fajta, de korán szedve ráncosodik. Igen jól szállítható. Esetében a hűtőtárolás semmilyen körülmények között sem maradhat el, mert a kiváló fogyasztási minőséget képviselő gyümölcsjellemzők (íz, zamat, illat és olvadékonyság) csak megfelelő hideghatás nyomán alakulhatnak ki. A 8-10 napos utóérlelést igénylő fajták közé tartozik - a Bosc kobak, Hardenpont téli vajkörte, Serres Olivér és Téli esperes fajtákhoz hasonlóan.

Fája rendszeresen és rendkívül bőven terem, gyümölcseit csomósan hozza. Igen jól termékenyül, virágpora jó. Porzófajtája a Hardenpont téli vajkörte, a Clapp kedveltje és a Vilmos körte.

Termőhely szerint meleg fekvést kíván, különben nem érik be. Igényes, intenzív, ellenálló fajta. A meszes talajt nem kedveli. 

Vadkörtén, és megfelelő kultúrában birsen is jól tenyészik - hosszúra kell metszeni. Kitűnő tulajdonságai miatt - megfelelő intenzív körülmények között – még nagyobb arányú hazai termesztése is indokolt.

(fénykép: http://www.pepinieresdenghien.be/detailvarietes/seigneuresperen1.jpg)