Általánosan ismert, az egész világon elterjedt, régi, kiváló körtefajta. Manger Henrik, német gyümölcsész szerint már a régi rómaiaknál is ismert volt. Felvidéken a Nyári Kálmán körtét korábban Császárkörtének nevezték, de az elnevezés végül ehhez a fajtához kötődött.

Az Alföldön szeptember végén kezd érni és érése eltart október végéig, a hűvösebb tájakon november végéig is. A császárkörte minősége minden tekintetben kitűnő, mind befőzési célokra, mind friss fogyasztásra kiválóan alkalmas.

Gyümölcse középnagy, néha kisebb vagy nagyobb lehet, alakja tojásdad, gömbölyű, néha hosszúkás, tompa alakú. Szára zömök, kissé görbe; a gyümölcs héja finom, sima, fénylő, eleinte halvány világoszöld, majd éréskor halvány citromsárga, mely a napos felén aranysárga ill. élénkpirossal mosott lesz, apró sárgásbarna szegélyű rozsda pontozással. Húsa szép fehér, igen finom, vajszerű, teljesen szétolvadó; leve bő, cukros, igen kellemes, fűszeres zamatú.

Fája lassú növésű, de egészséges és edzett, már korán, rendesen és igen bőven teremni kezd. Úgy vadalanyon, mint birsen egyaránt szépen díszlik, de birsre oltva gyümölcsei nagyobbak és szebben színezettek lesznek.

Termőhely tekintetében nem válogatós, de inkább kötött talajra való. A kötődött gyümölcsök ártalom nélkül bírják a -1 - -2°C-os fagyot is, és virágjában sem annyira kényes, mint más körtefajta. A Fusicladiumra érzékeny.