Nyugat-indiai aloé (Aloe vera)

Család: Aloéfélék
Hazája: Dél-Amerika

Az Aloé nemzettség Dél-Amerika sztyeppéin és hegyvidékein mintegy 300 fajjal képviselteti magát. A legtöbb Aloé faj húsos, lédús és tövisesen fogazott levelei levélrozettát alkotnak. A növény gyakorlatilag nem igényel törődést. Különösen kedvelt az Aloe vera, mivel nedve és levelei már Kr.e. a 2. és 3. században, a gyógyászatban ismertek voltak. Mindenekelőtt sérüléseket és égési sebeket gyógyítottak vele.

Áprilistól októberig erkélyen vagy teraszon tarthatjuk. A világos helyet kedveli, de a tűző naptól óvjuk, a legmegfelelőbb a félárnyék. Hűvös és világos helyen, 5-10 Celsius fok-on teleltessük át a növényt. Az idős Aloé 1 m magasra és 1 m szélesre nőhet, mintegy 15-20 rozettát alkotó, hegyes lefutású levelei képződnek.

Tulajdonképpen a kifejlett növényben nem tehetünk kárt, csak akkor, ha túl szorgalmasan öntözzük. A pangó víz mindegyik Aloé faj számára a biztos halált jelenti. A pozsgás növény gyökérrendszere fejletlen, ezért a túlönözés miatt alulról felfelé kirohad. Az adott időjárási viszonyoknak megfelelően öntözzük, hetente. Ha növényünket hosszabb ideig nem tudjuk öntözni az nem olyan rossz, mivel akár fél évig is kibírja víz nélkül. A levelei viszont mindenképpen veszítenek térfogatukból. A növekedési időszakban havonta tápoldatozzuk. A tavaszi átültetéshez homokos talajt használjunk.

A harmadik évtől a növény sarjakat nevel. Ahhoz, hogy az anyanövény ne gyengüljön le, válasszuk le róla ezeket a sarjakat, amikor elérték a 15 cm-es nagyságot. A levágott sarjakat ültessük el.

Hogy csökkentsük a pangó víz kialakulásának lehetőségét, a beültetés előtt az edény aljára tegyünk drénrétegként agyagcserepet vagy agyaggolyókat. Az Aloét elsősegély-növénynek is nevezik. Fertőtlenítő hatású, jó az égési sérülésekre, vágásokra és darázscsípésre. A sebek szépen gyógyulnak, ha a levelek nedvével kezeljük őket.