Illatos szőlő vagy parti szőlő (Vitis riparia, Vitis vulpina)

Erőteljes növekedésű, 20-25 m hosszúra is megnövő, elágazó szárú, kacsokkal kapaszkodó lombhullató kúszócserje. Hármas, tenyeresen karéjos levelei vannak. Virágai illatosak, júniusban nyílnak, fehéres-sárgászöld színűek, 10-15 cm-es fürtökben állnak. A gyümölcséért termesztett szőlő virága is finom illatú, amit parfümkészítésre is felhasználnak. Ártereinken tömegesen elvadult.

Az USA-ból, illetve Kanadából származik, Amerikában ez az egyik leggyakoribb szőlőfaj . A szőlő észak-amerikai fajcsoportjába tartozik, e csoport tagjai gyengébb minőségű termést adnak, mint európai rokonaik. Csak a dísznövény-termesztők nevezik illatos szőlőnek, a szőlészetben alanyként használják, mivel ellenáll az amerikai eredetű szőlőbetegségeknek, így a filoxérának, a peronoszpórának és a lisztharmatnak. Ebben rejlik jelentősége.

Nagyon jó fagytűrő, a szárazságot is kitűnően elviseli mélyre hatoló gyökerei miatt. Termése borsó nagyságú, kékesfekete bogyó, amely szeptember végén, október elején érik. Napos fekvésben és jó vízellátású talajban nagyon gyorsan nő. Hamar ad árnyékot, lugasnak pedig elsőrangú. Ősszel sárga lombszínével is díszít. Az ún. direkttermő szőlőfajták valamely szülője az észak-amerikai fajcsoportból került ki, a belőlük készült bor fogyasztása azonban a kialakuló magas metil-alkohol-tartalom miatt nem egészséges.