A ciklámen (Cyclamen) a kankalinfélék (Primulaceae), egyes szerzők szerint a szerecsenpuszpáng-félék (Myrsinaceae) családjába tartozó nemzetség. Neve az ógörög cyclos (kerek) szóból ered, népies nevei (kanrépa, disznórépa) arra utalnak, hogy egykor a makkoltatott kondák fontos tápláléka volt. A nemzetség 23 faja főleg Európa mediterrán részein, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában elterjedt. Szép és illatos virágaikért gyakran tartják szobanövényként a szobaciklámen (C. persicum) fajtákat. Az egyetlen Magyarországon őshonos faj, az erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens) főleg az Alpokalján terem.

Jellemzők

Szabálytalanul gömbös gumóik a föld alatt, vagy annak felszínén helyezkednek el. A levelek széles szíves, vagy vese alakúak, gyakran foltosak, általában tél végén jelennek meg, a száraz nyári időszakban elpusztulnak. A virág csúcsálló, a szirmok száma 4 vagy 5, általában 180°-os szögben visszahajlók (ez a jellegzetesség már a bimbóban is megfigyelhető), színük rózsaszínű, ritkábban fehér. Apró terméseiket hangyák terjesztik. A kétszikűek nagy részével ellentétben a csíranövényen csak egy sziklevél látható, mert a másik elcsökevényesedett.

Termesztése

A laza, tőzeges, sok tápanyagot tartalmazó talajt kedveli. A szárazságot nem bírja, ezért lakásban célszerű 2-3 naponta, bőségesen öntözni. A félárnyékot kedveli; hő- és fényigénye egyaránt közepes. Magról szaporítható.