A tulipánfa (Liriodendron tulipifera) a liliomfa-virágúak (Magnoliales) rendjébe tartozó dísznövény. Nevét lyra alakú leveleiről és tulipánra emlékeztető virágjáról kapta. Gyakorta nevezik helytelenül liliomfának, pedig nem tartozik a valódi liliomfák (Magnolia) közé, és azoktól eltérően nem virágaival, hanem dús lombjával díszíti a kerteket. A mindössze két fajt tartalmazó Liriodendron nemzetség másik faja a kínai tulipánfa (Liriodendron chinense).

Bár jó haszonfa, Magyarországon inkább nagy díszértéke miatt kedvelik. Több évszázados, óriási példányait a világ számos arborétumában megtalálhatjuk.

Erőteljesen, terebélyesre növekedő, lombhullató fa. Őshazájában magassága megközelítheti a 60 métert, törzsének átmérője elérheti a 3 métert. Napos fekvést, vízzel jól ellátott talajt igényel, kedveli a tápanyagban gazdag, enyhén savas környezetet. Húsos, sérülékeny gyökerei miatt az átültetésre érzékeny. A fiatalabb fák lombozata szabályosan kúpos, az idősebbeké felül szabálytalanul kiszélesedik. Kérge szürke, hosszant repedezett. Lúdtalp, mások szerint tulipán alakú levelei ősszel sárga, aranysárga árnyalatokra színeződnek. Levele 12–20 cm hosszú, levélszára 7–10 cm-es. Hosszú nyelük miatt folyton rezgő lévő leveleivel a kert látványos színfoltja. Fájának külső része tört fehér, belső része halvány zöld, vékony sötét csíkozással.

5-8 centiméteres, tulipán alakú, zöldesfehér vagy sárgás színű virágainak torkában narancspiros a rajzolat. A kétivarú virágok sok nektárt termelnek. Mivel zömük a fák magasabb ágain nyílik, nem feltűnőek. Termése hegyes kúp alakú, tobozszerű tüsző(aszmag)csokor. Terméseiben sok magot érlel, és ezeket a szél a fa magasságánál 4–5-szörösére is elsodorhatja.

Virágai nyáron, a teljes kilombosodás után nyílnak. Az érett termés ősszel pikkelyenként hullik a földre; egy része télen is az ágon maradhat. Magjai 4–7 éven át életképesek. A fiatal fák tövét megrághatják a nyulak, továbbá a vadszőlő ránőve elpusztíthatja az egyedeket.

Gyors növekedése és értékes (puha, könnyű, jól megmunkálható) fája miatt népszerű ipari fa. A magvakat több madár és rágcsáló is szívesen fogyasztja.

Változatai

• Ardis és Compactum: ezek kisebb méretű változatok, kisebb levelekkel
• Aureomarginatum: Leveleinek külső fele halvány zöld színezetű, míg belső része az eredeti erős zöld színű; ez a legelterjedtebb variáns
• Mediopictum vagy Aureopictum: leveleinek közepe sárga színű
• Fastigiatum: lombozata magas, keskeny alakú
• Integrifolium: A levelelei alsó széle jelentősen szélesebb, így majdnem háromszög alakúak.