Cirbolyafenyő (Pinus cembra)

A havasi cirbolyafenyő (Pinus cembra) egy, a holarktikus övezetben nagy területen megtalálható fenyőfaj, a répafenyő nemzetség selyemfenyő fajcsoportjában a cirbolya alcsoport névadó faja.

Elterjedése

Európában főleg hegyeken nő. A Felvidéken a mai Szlovákiában, a Magas-Tátrában a cirbolyafenyő (Pinus cembra) nagy tengerszint feletti magasságokban nő (1820 m-ig). Állományban lucfenyővel és vörösfenyővel elegyedik. Nagyobb magasságban jellegzetes látványt nyújtanak a bércek törpefenyő-bokrai közül kiemelkedő magányos, viharokkal dacoló egyedei. Közeli rokona, a szibériai cirbolyafenyő, amit egyes rendszertanokban alfajának tekintenek, Ázsia északi részén a tajga egyik fő fafajaként hatalmas erdőket alkot az Uráltól egészen a Bajkál-tón túl.

Jellemzése

Magassága 35–40 méter, törzsének átmérője akár 1,6 méter is lehet.

Fényes tűlevelei kb. 9 centiméteresek, tömött csomókban ötösével állnak. Külső oldaluk zöld, a belső kékesszürke. A fa koronája sűrű, kúp alakú, a fiatal kéreg sima és szürke, az öreg szürkésbarna, barázdált. Tobozai 8–13 centiméteresek, egyenesen felfelé állnak, fiatalon ibolyaszínűek, később vörösesbarnák.

Olyan helyeken él, ahol az évi középhőmérséklet a fagypont alatt van, és évente csak 60–70 fagymentes nap van. Nagyon jól bírja a hideget, és a lucfenyőnél lényegesen jobban ellenáll a viharoknak és a hószakadásnak.

Magvai nehezek, tehát nem a szél terjeszti őket, hanem a madarak. A fenyőszajkó például a sziklák repedéseibe rakja a cirbolyafenyő magvait.