Havasi törpefenyő (Pinus mugo)

Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az újind nevek nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket.

A havasi törpefenyő (Pinus mugo) a fenyők (Pinopsida) osztályába, a tűlevelűek (Pinales) rendjébe és a fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó faj.

Elterjedése

Európa magas hegyeiben őshonos. Magashegységi legelőkön, sziklás lejtőkön, száraz, meszes talajon megtelepedő igénytelen és ellenálló fenyő.

Termőhelyén sűrű cserjefoltokat, vagy egész hegyoldalakat beborító áthatolhatatlan bozótosokat alkot. Földre fekvő termetével védi magát a széltől, talaját az átfagyástól és a lemosódástól. Télen beborítja a vastag hótakaró és megvédi a nagy fagyokban.

Megjelenése

1–4 méter magas, elterülő fenyő. Ugyanabból a gyökérből több, hengeres, 1–2,5 méteres ág nő. Ezek alul a talajra fekve terjednek, felső részük felemelkedik. Kar-, ritkábban combvastagságúak, szétágazók; többnyire 3-4, máskor kétágúak vagy átellenesek. A korosabbak szétterpednek, hajlékonyak, rugalmasak, szívósak. Kérgük színe a hamvas-szürkétől a füstös-feketéig változik; a vékonyabbaké a nemzetség más fajaihoz hasonlóan sima, nem repedezett, bibircses.

A háncs és a farész fehér – amíg nedvdús, könnyen hasad, kiszáradva kemény, rideg.

Minden levélhüvelyben két-két, 5–8 cm-es, félhengeres keresztmetszetű tűlevél nő. Ezek felállók, merevek, törékenyek, az ágacskák felső részét igen sűrűn fedik. Mindkét oldaluk fényes. Csíkosak, belső felületük ellaposodik, a külső domború, a levélszél aprón, fűrészesen érdes. A bibircseken elhelyezkedő levélhüvelyek hártyás pikkelyszerűek.

A hím- és a nővirágok ugyanazon egyed különböző törzsein vagy ugyanazon törzs különböző ágain találhatók. Porzós virág van több; ezek sűrűn körbeveszik az ágakat, és hosszanti, nyolcas ferde sorokban tojásdad barkává állnak össze. A porzós virágok csészéje négy, tojásdad, hártyás pikkelyből és a virággal azonos hosszúságú, mintegy az ágacskákkal közös virágtengelyen összenőtt murvából áll. A sűrű füzérű barkában az apró kocsányú pikkely csúcsán, közös oszlopon ülnek a portokok; virágporuk sárga. A nővirágok lekerekített-tojásdad alakúk, sötétbíbor színű tobozokat fejlesztenek az idei hajtások csúcsán a közbeékelődő rüggyel és a következő évben termő tobozokkal. A tobozok töve hártyás, igen sok fedelékes pikkelyből összerakott. A termők igen aprók, még mikroszkóppal is alig láthatók, pikkelyekkel sűrűn borítottak.

A terpedten felálló, tojásdad toboz vége szétnyílik. Merev, ékformájú, a csúcs felé vastagodó, hegyes pikkelyekkel; de ez a hegy az alsókon és a legfelsőkön hiányzik. A két mag kicsiny, ferdén visszás tojásdad.

A virágzást megfigyelve a számtalan példány között mindössze egyetlen olyat láttunk, amelyen az előző évben a termős toboz mellett kifejlődött egy porzós virágokkal teli ágacska. Gyakran megfigyelhető viszont a porzósoknál erőteljesebb nőnemű törzseket, ágakat és feljegyeztük, hogy az utóbbiak többnyire együtt alakulnak ki, igen gyakran csak egy-egy, elszórtan; a korábbiak pedig a tobozok között fejlődnek ki, kettesével szemben állva, illetve hármasával vagy négyesével. A termős tobozok általában három évig fennmaradnak: az első évben virágoznak, a másodikban a termés növekszik, majd a harmadikban az újabb virágzás előtt szórják szét magvaikat, néhány azonban a következő évben is a helyén marad. Minden megsebzett rész, a fiatal tobozok pedig maguktól is ontanak áttetsző, illatos balzsamot, mely desztillációval igen erős illatú olajat ad; ez Balsamum carpaticum néven ismert.