A juharlevelű platán 'Prenor' nevű fajtája. A gnomóniás megbetegedésre az alapfajnál kevésbé érzékeny.

Az alapfaj (juharlevelű platán) leírása:

30-40 m-re is megnövő, terebélyes koronájú lombhullató fa. Régóta telepített parkfa és városi útsorfa. Eredetét vitatják, egyesek a keleti (P. orientalis L.) és a nyugati platán (P. occidentalis L.) hibridjének tartják, mások a keleti platán változatának tekintik. Kérge jellegzetesen lekerekített körvonalú vékony lapokban válik le, zöldes-világossárga foltokat hagyva maga után. A foltok idővel megsötétednek. Robosztus tartóágai oldalra hosszan kinyúlhatnak.

Viszonylag vastag vesszői világos olajbarnák. Karéjos levelei 15-20 cm hosszúak és többnyire ennél szélesebbek. A karéjok hegyes, háromszög alakú csúcsba futnak. A levél széle durván fűrészes, kihajtáskor színi oldalán gyérebben, fonákán dúsan molyhos szőrös, mely a kifejlett levélről hamar lekopik. Fejecskébe tömörülő szélporozta virágai váltivarú egylakiak, 5, 4 vagy 3-tagú, szabad virágtakarójuk sárgászöld, nagyon apró. Gömbölyű, 3-4 cm átmérőjű, egyesével, kettesével, vagy ritkán hármasával fejlődő terméságazataiban többnyire 7-3 aszmagból álló terméscsoportokat lehet elkülöníteni. Az érett termés télen a fán marad és csak tavasszal hullik szét repítőszőrös aszmagokra.

A platán rendkívül vízigényes, különösen fiatal korban, ültetés utáni években. Emellett a légszárazság is károsítja. A platán legfontosabb betegsége az apiognomóniás betegség, kártevői közül pedig a platán csipkéspoloska az, amely a leginkább károsítja a fákat. Néha előfordul, de kisebb károkat okoz a platán aknázómoly.

A juharlevelű platánt dísz- és útsorfaként régóta ültetik, az európai kertépítészet történetében külön korszakot neveztek el róla. Tartós, szilárd fájából értékes bútorokat készítenek, a világos szíjácsából készült furnért intarziákhoz keresik.