A szeder (Rubus) a rózsafélék (Rosaceae) családjának Rosoideae alcsaládjába tartozó növénynemzetség.

Rendszerezés

A Rubus nemzetség rendkívül változatos és rendszertani értelemben problematikus. Gyakori a fajok közötti kereszteződés és a keletkezett hibridek stabilizációja. A természetes erdők mennyiségének csökkenése, a gyakori tarvágások elősegítik a szeder fajok elszaporodását, a különböző génállományok keveredését. A rendszerezők a nemzetséget a következő alnemzetségekre (subgenus) bontják (zárójelben az adott alnemzetségbe tartozó Magyarországon honos faj):

Az utolsó (R. subg. Rubus) alnemzetség további fajcsoportokra (sectio) osztható, melyek közül a gyakran vad-, illetve földiszederként (R. fructicosus L.) hivatkozott R. sect. Rubus csoportba tartozik a legtöbb faj:

A R. sect. Rubus fajcsoportba tartozó kisfajok száma csak Magyarországon meghaladja a százhatvanat, meghatározásuk komoly szaktudást igényel.

Jellemzés

Többnyire fás szárú növények szárnyasan összetett levelekkel, több méteres, horgos tüskékkel borított, ívesen lehajló hajtásokkal. Apró, húsos, csonthéjas terméseik a kúpos vackon csoportosan elhelyezkedve jellegzetes „szedertermést” alkotnak. Virágaik a Rosoideae alcsaládra jellemző módon sugaras szimmetriájúak, öttagúak (a csésze-, illetve sziromlevelek száma 5), a porzók és a termőlevelek száma határozatlan, sok.

Felhasználás

Gyümölcsük, levelük tanninokban (csersavakban) igen gazdag. Számos fajt gyógynövényként használnak, mivel a tanninnak összehúzó tulajdonsága van, ami a hajszálereket védi. Baktériumölő hatása szintén ismert.

Kultúrfajták

Searchtool right.svg Bővebben: Tüskétlen szeder

A tüskementes fajták megjelenéséig sehol nem volt jelentős a szedertermesztés. Az 1920-as években elkezdődött fajtanemesítés első (szó szerint) kézzelfogható eredménye az 1938-ban Nagy-Britanniában létrehozott Merton Thornless. A további, főleg az Egyesült Államokban folytatott nemesítő munka alapját ez a tüskementes fajta és néhány további, Észak-Amerikában őshonos merev szárú faj keresztezése adta meg. A ma is népszerű Thornfree az 1960-as évek közepén jelent meg, ezt követte a Smoothstem, a Dirksen Thornless, a Black Satin, a Hull Thornless, a Chester Thornless, a Thornless Evergreen (örökzöld) és a Tayberry. Magyarországon a Thornfree a legelterjedtebb, sarjakról továbbszaporítva is megtartja tüskementességét. Az örökzöld Thornless Evergreen sarjai ismét tüskéssé válnak.

Termesztése

Napos, szélvédett fekvésben érzi magát a legjobban, aszályos nyáron öntözni szükséges. Mivel magasra nő, megfelelő erősségű támasztékot igényel. Szaporítani fejbujtással szokták. A beérett hajtás csúcsát földbe süllyesztett cserépbe hajlítják és földdel betakarva meggyökereztetik. A gyökeres dugványok ősszel, vagy a következő év tavaszán az anyahajtásról leválaszthatók és kiültethetők.

Lásd még

  • Natúr gyógyteák
  • Erdei szederszörp recept

Virágdiagram

Külső hivatkozások

  • A szeder termesztése és felhasználása

Szeder (<span>Rubus fruticosus</span> 'Thronfree')