A kakukkfű több, egyaránt a Thymus nemzetségbe tartozó, örökzöld, talajtakaró vagy boltozatos alakú cserje, félcserje, vagy fásodó tövű, fűszeres illatú évelő fűszer és gyógynövény összefoglaló neve. Népies nevei: balzsamfű, démutka, kakucskafű, kerti kakukkfű, mezei kakukkfű, timián, tömjénfű, töményfű vagy vadcsombor.

Már az egyiptomiak és a görögök is használták, de ma már minden konyhában nélkülözhetetlen. Különösen a franciák kedvelik.

Megjelenése, élőhelye

Szárazságtűrő, fényigényes. Egyes fajták 20–50 cm hosszúra növő hajtásai elfekvők, mások félgömb alakú bokrokká fejlődnek. A hajtások elágazók, a fekvő részeken legyökeresednek. Virágos hajtásain átellenesen helyezkednek el elliptikus levelei. Apró, ajakos, egyes fajokon lilás rózsaszínű, másokon rózsavörös virágai az ágak végén nyílnak. Magja nagyon apró.

Fajtái

Egész Európában előfordul. Hazánkban a (Thymus serpyllum L.) főleg a mészkőhegységekben és a szárazabb, füves réteken nő, de a kertekben termesztett kerti kakukkfű (Thymus vulgaris) is könnyen elvadulhat. Jellegzetes illatát követve a réteken, erdők szélén könnyen megtalálhatjuk.

A párnás kakukkfű (Thymus caespititius) lazán párnás félcserje, vékony, fás szárain apró, szőrös, középzöld levelekkel. Kicsiny, halvány lilásrózsaszín virágai nyáron nyílnak rövid fürtökben, tömött örvökben.

A fénylő kakukkfű (Thymus carnosus) védett elhelyezést kíván.

A citromillatú kakukkfű (Thymus citriodorus) mintegy 10 cm-esre növő, terjeszkedő törpecserje. Fagytűrő. Aranysárga levelei aprók, kerekdedek vagy tojásdadok, összedörzsölve rendkívül illatosak.

Termesztése

A legjobban a tápdús, közömbös kémhatású talajkeverékekben fejlődik. Sziklakertekben, rézsűkön kővályúkban, tipegők közt és kőfalakon is nevelhetjük. Napfényt, nedves, de jó vízvezető talajt kíván. Télálló vagy fagytűrő. Magvetéssel, félfás dugványozással és tőosztással egyaránt szaporítható. Magját tavasztól nyár közepéig vethetjük pohárba vagy más, kisebb edénybe, 0,3–0,5 cm mélyre. Egy gramm magból 400–500, 5–8 cm-es palántát nevelhetünk; ezek gyökereztetésére a május-júniusban szedett, 8–10 cm-es, alsó részükön fásodó hajtások a legalkalmasabbak. A palántákat 20 cm tőtávolságra ültetjük.

Tőosztással a legjobban márciusban vagy szeptemberben szaporíthatjuk.

A legjobb fűszert vagy gyógytea-alapanyagot (herbát) a virágzáskor szedett hajtásokból kaphatjuk. Hajtásait mindig a fás részek fölött vágjuk le; itt vágás után újra hajt, így egy évben többször is vágható. A virágos-leveles hajtásokat szárítjuk, morzsoljuk, majd a szárrészektől aromaőrző csomagolásban tároljuk.

Felhasználása

Vágva és morzsolva forgalmazzák.

Erős, kámforos aromája miatt óvatosan kell használni, mert túladagolva megváltoztatja az étel jellegét. Illóolajainak megőrzése érdekében jól zárható edényben kell tartani. Friss ágacskái néhány napig hűtőben is elállnak.

Leggyakoribb alkalmazásai

  • Nehezebben emészthető leveseknél: bab, borsó, burgonya, paradicsom, hal, káposzta, burgonyafőzelékben,
  • salátáknál: burgonya, zeller, paradicsom, paprika,
  • sültekhez: baromfi-, marha- stb.,
  • vadas ételekhez,
  • töltött káposzta,
  • véres és májas hurka, kolbászok, májkeverékek,
  • halételek,
  • körözöttek,
  • növényi ecetek és a vörösbormártás készítésénél.

Petrezselyemmel keverve kitűnő fűszeres vajat készíthetünk belőle. Használja a konzervipar is. A bouquet garni fűszerkeverék meghatározó alapanyaga. Különleges ínyencfalat a kakukkfüves nyúlpecsenye.

Gyógyhatása

Kitűnő étvágygerjesztő, gyomorjavító, görcsoldó, köhögéscsillapító, szélhajtó is. Fürdővizekben illatos és frissítő hatású.

Lásd még

  • Terápia
  • Illóolaj
  • Illóolajok listája

Külső hivatkozások

  • Tippek és ötletek a fűszerek használatához
  • Dr. Nagy József: Konyhakert az erkélyen. Planétás Kiadó, 1992.
  • Martin Stangl: Hobbim a kert
Figyelmeztetés a gyógynövények használatával kapcsolatban
A gyógynövények gyógyászati célra történő felhasználása előtt feltétlenül kérje ki kezelőorvosa, gyógyszerésze véleményét, aki az állapotának, korának, gyógyszerszedési szokásainak ismeretében egyénre szabottan tud tanácsot adni, az alkalmazható gyógynövény(ek) módjáról, időtartamáról, készítmények hatásairól, vagy az alkalmazott gyógyszerekkel való kölcsönhatásokról!

Az alábbiakban leírtak szükségesek annak mérlegeléséhez, hogy a felhasználó valamely gyógynövényt biztonsággal alkalmazhat-e orvosi ellátást nem igénylő panaszaira.

Bármely összetevővel szemben tapasztalt egyéni túlérzékenység esetén a növény további felhasználása egészségre veszélyes, a jelentkező tünetekkel célszerű szakorvoshoz fordulni. Erős hatású szerek felhasználása gyógyászati célra csak orvosi előírás alapján és gyógyszerész által elkészített gyógyszerformában biztonságos.

Várandósság és súlyos megbetegedések esetén a gyógynövény-terápia alkalmazása előtt nagyon ajánlott a kezelőorvos vagy gyógyszerész szakvéleményének kikérése. Belső vérzések, cukorbetegség, gyomor- és nyombélfekély, magas vérnyomás, migrén, bélszűkület, epilepszia, asztma, lázzal járó akut megbetegedések, krónikus vesebetegség és szívműködési zavarok stb. kizárólag növényi eredetű gyógyhatású termékekkel történő kezelése életveszélyes lehet. Azonban a gyógynövényi részekből készült szerek orvosi felügyelettel, a klasszikus gyógyszeres terápia mellett kiválóan kiegészíthetik az előírt terápiát.

A gyógynövények felhasználásának meghatározott esetekben és állapotok mellett kisebb dózisban is lehetnek káros egészségügyi hatásai, ezért a leírtak alkalmazása csak saját felelősségre történhet.

A lehetséges kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!

Bővebben: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kakukkfű
Kakukkfű (<span>Thymus vulgaris</span>)