Gleccser-csenkesz (Festuca glacialis)

Család: Fűfélék
Hazája: Pireneusok

A csenkeszeknek mintegy 200 faja ismert, amelyek Grönland kivételével az egész világot benépesítik. Egyesek közülük száraz talajokat részesítenek előnyben, mások éppen a nedves termőhelyeket kedvelik.

Eme, a telet is kitűnően viselő fűfélék remekül alkalmasak dézsa-kertekbe párnanövényként, balkonládákba, kis edényekbe; de éppúgy ültethetők akár sziklakertekbe is.

Különösen jól felhasználható ez a dús gyökerű növény rézsűk megkötésére, illetve teraszolással kialakított lejtőkön a terasz szélének megkötésére. A Gleccser-csenkesz 10 –15 cm magasra növő fű. Idővel a különálló párnák összefüggő szőnyeggé nőnek össze. Levelei keskenyek, kékes-zöldek A deres csenkesz (Festuca glauca) levelei ezüstös-kékek, az a fű kb. 20 cm magasra nő, és félgömb alakú, különálló töveket képez. Ez egy, főleg száraz helyekre ajánlott fűféle. Ha csenkeszt ültetünk, kb. 8- 10 éves élettartammal számolhatunk.

A gleccser-csenkesz nem nagy igényű növény. Kedveli a napfényt, továbbá a sovány, homokos vagy köves talajokat is. Kövér, tápanyagdús talajon nem fejlődik tömött párnává.

A csenkeszek csak kevés öntözést igényelnek. Amennyiben lehetséges, lássuk el tavasszal egy alkalommal érett komposzttal, vagy folyékony, fűfélékhez kifejlesztett tápoldattal.

Tavasszal szaporíthatjuk, tőosztással. Tapasztalt kertészek magvetéssel is próbálkozhatnak.

A csenkeszek bugavirágzata rendszerint kalász-szerű, eleinte jelentéktelen. Ne vágjuk azonban le tavasszal a virágzati szárakat, mert a bugák az őszi és téli hónapokra fejlődnek ki, és ekkor megmutatkozik díszítő értékük is.