Nashi, a japán körte (Pyrus pyrifolia)

A japánkörte-fajták csak most kezdenek elterjedni hazánkban, bár Ázsiában már több mint 3000 éve termesztik őket. Ezek az európai körtéknél kisebb méretűek, inkább alma alakúak, illatosak, kevésbé bőlevűek, fájuk sokkal ellenállóbb és igénytelenebb. A teljes érés előtt pár héttel leszedve hűtőházban februárig, házikertben decemberig jól tárolhatók. Három fajta kapható nálunk, a Kosui, a Hosui és a Nijisseiki.

Hazájában, Kelet-Ázsiában a közönséges körtével rokon japán (vagy homoki) körte minden nap fogyasztott, közismert gyümölcsnek számít. A "nasi" Japánban termesztett körtét jelent, más országokban ezt a gyümölcsöt különböző nevekkel illetik, pl. vízikörte, ázsiai körte, almakörte, körtealma, stb. Több tulajdonságában is eltér az európai körtétől, így nemcsak a gyümölcs alakjában, színében és beltartalmi értékeiben, hanem az érési típust illetően is. A nasi gyümölcsei a fán érnek be, így a fogyasztási érettség eléréséhez még a késői érésű fajtáknál sincs szükség utóérlelésre. Levele nagyobb, mint az európai körtéé, termése kerekded, inkább sárga almára hasonlít.

A japán körték gyümölcse szilárd, húsuk mégis ropogós és lédús (85-86 %-a víz). Kevesebb energiát tartalmaznak, mint az alma vagy a körte, ugyanakkor magas a cellulóz-, hemicelluóz- és pektintartalmuk, ami táplálkozásbiológiai szempontból nagyon előnyös. A gyümölcsök húsa fehér-fehéressárga, rendkívül illatos, lédús. A körtefajtákhoz hasonlóan a nasifajták is idegen megporzást igényelnek, ezért telepítéskor 2, esetleg 3 fajtát kell együtt ültetni. A biztos beporzás érdekében jó ha van a közelben más, európai körtefajta. Erre a célra így a Vilmos körtét, vagy pl. a Kosui japánkörte-fajtát választhatjuk.

Fája kistermetű, bármekkora kertben elfér. Japánban a túlkötődés miatt a legtöbb fajtát kézzel ritkítják, ezzel érik el a megfelelő gyümölcsméretet. A gyümölcsök tömege az eredeti termőhelyen, ritkítás mellett 200-450 gr is lehet. Olaszországban azonban még a nagy gyümölcsű fajták tömege is csak 250 gr. Ízükkel kapcsolatban megoszlanak a vélemények, zamatuk leginkább a sárgadinnyére, birsre és az ananászra emlékeztet.

Japánban a nasifajták gyümölcsminősége iránti igények igen magasak (100 mm átmérő ás szabályos gömb alak). Szinte kizárólag úgy termesztik, hogy egyenként bezacskózva védik a madárkártételtől. Magyarországon ennél kisebbek a gyümölcsök, de jó termőhelyen, intenzív körülmények között elérhetik a 150-250 gr-ot.

A fiatal fácskák megsínylik a kemény téli fagyokat, ezért védett helyre, vagy a ház déli oldalához célszerű ültetni. Mélyrétegű, laza talajt kíván, nem viseli el a kötött, nehéz, pangó vizes talajokat. Ültetés után még jó ideig rendszeres metszést igényel, ágait pedig a
kívánt formájú koronának megfelelően kell irányítani, kötözni (pl. sövény, kordon). Később már elegendő a ritkítás.

Akárcsak a hazai körtefajtáink, a nasi is érzékeny a körterozsda betegségre. A beteg leveleket tanácsos összeszedni.

Hosui

Japán egyik fő fajtája, Európában ez a fajta a legelterjedtebb. Középidőben érik, augusztus harmadik és negyedik hetében, a Kosuinál egy héttel később szedhető. Gyümölcse középnagy (150-200 gr), közepesen vastag héjú, színe egységesen aranybronzos, tetszetős, nagy lenticellákkal borított. A gyümölcshús roppanó, lédús, nagyon illatos és zamatos, kissé savas. 2-3 hónapig tárolható.

Fája erős növekedésű, felfelé törő koronát nevel, kicsit nagyobb termetű a Kosui fajtáénál. A fiatal, 2-3 éves termőgallyakon terem, ezért az idősebb termőgallyakat ifjítani kell. Korán termőre fordul, termőképessége jó. Meleg, napos helyre ültessük, mert árnyékos helyen vagy hűvös nyáron kevéssé lesz édes.

(további információ: http://www.novenyvarazs-varazs_noveny.abbcenter.com/?id=65394&cim=1)