A júdásfa (Cercis siliquastrum) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába, a Caesalpinioideae alcsalád Cercis nemzetségébe tartozó növényfaj. Dél-Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos, kis termetű, lombhullató fa, tavasszal könnyen felismerhető látványos, mélyrózsaszín virágairól.

Nyugat-Ázsiában és a keleti mediterrán területeken elterjedt fa, de már évszázadok óta meghonosodott a Földközi-tenger nyugati részén is. Magyarországon kedvelt dísznövény, sövénynek, bokornak, fának is ültetik. A Mediterráneumban parlagon hagyott területeken, vasutak mentén is megjelenik.

Lombhullató, kis termetű fa vagy nagyobb cserje, legfeljebb 10-12 méter magas. Koronája laposan ívelt, szabálytalan, többnyire szélesen (10 méterre) szétterjedő. Nem túl erős ágai kifelé állnak vagy ívesen felfelé terjeszkednek. A fiatal vesszők kérge vörösesbarna, az ágak és a törzs színe sötétebb, csaknem fekete. A törzs kérge repedezik. A hajtások színe antociánoktól, sötét barnásvörös, néha paraszemölcsösek. A vöröses színű keskeny, csúcsos rügyek mintegy 4 mm hosszúak. Az ép szélű vagy enyhén karéjos levelek kopaszok, hosszú nyélen ülők, szórt átellenes állásúak, a csúcsnál lekerekített, néha kicsípett szív alakúak. Kb. 10 cm hosszúak, csaknem ugyanilyen szélesek, nagyobb levélerei tenyeresen tagoltak. A levelek színükön fénylő közép- vagy sötétzöldek, fonákukon világosabb, néha szinte kékeszöld. Ősszel megsárgulnak. A már jóval rügyfakadás előtt, március-áprilisban nyíló hímnős virágok ötfogú csészével, öt ragyogó bíbor rózsaszínű, 1-2 cm hosszú, szabad szirmú pártával, tíz szabadon álló (össze nem nőtt) porzószállal rendelkeznek. A virág pillangós jellegű, a felső három sziromlevél keskenyebb a két alsónál. A virágok 3-8-asával ülnek közvetlenül az ágakon vagy akár a törzsön (kauliflória). Méhek porozzák be. A termés 5-9 cm hosszú, vékony csúcsban végződő lapos hüvely, éréskor bíborbarna vagy kárminvörös színű. A termés a következő tavaszig a fán marad, széllel terjed.