Három–öt méter magasra növő, terebélyes, lombhullató cserje. Kedvező körülmények között soktörzsű bokorfává cseperedhet; ilyenkor magassága elérheti a 4–8 m-t. Kérge pirosas vagy fehéres szürke, sima, fényes, rajta barna paraszemölcsök nőnek. Az egyéves vesszők vörösesbarnák, jellegzetes, világos paraszemölcsökkel. Könnyen sarjad: az újulatból hosszú, egyenes „ostorbotok” nőnek.

A levélnyél mirigyszőrös. Ovális, kétszeresen fűrészes szélű, 7–10 cm hosszú és 4–6 cm széles, visszás tojásdad leveleinek válla szíves, a fonákukon és az erek mentén lágy szőrök nőnek, a csúcsuk röviden kihegyesedik.

Öt–hat centiméter hosszú, sárgásbarna, összetett porzós virágzatai 1–4 tagú csoportokban nyílnak már a tél végén. A hím virágokban négy porzó nő, a portokok sárgák. A porzós virágok lepellevelei hiányoznak. A porzós virágok kettősbogas virágzatai barkákba szerveződnek. Női virágait rügypikkelyek környezik. A termős virágok kettősbogas virágzataiból a középső virág redukálódott. Két lepellevelük van. A rügypikkelyek közül a kétágú bibircses, piros 0,6 mm-nél kisebb bibeszálak virágzáskor hosszan kinyúlnak.

1 cm-nél nagyobb, tojásdad, csonthéjas makktermése, amit harang alakban szabálytalanul, rojtosan hasogatott fellevelekből kialakuló kupacslevél vesz körül, alsó állású magházból fejlődik ki.

Sövényként napos vagy félárnyékos helyre bármilyen talajba ültethető, de ha azt akarjuk, hogy jó termést hozzon, a talajt gondosan meg kell választani, mert túl nedves és a túl száraz talajokon egyaránt sínylődik. A könnyen felmelegedő, jó vízgazdálkodású és megfelelően levegőzött, középkötött, enyhén nyirkos, 6–7 pH-értékű talajokat kedveli. A rossz vízellátású, nehezen melegedő, hideg talajok a termesztésére azért nem alkalmasak, mert nagyon korán csak akkor virágzik, ha a gyökerek tevékenysége korán megindulhat.