Keskeny boltozatos vagy terebélyes, felső részén erősen elágazó koronájú lombhullató fa. Kérge sötét szürkésbarna vagy vörösesbarna, kezdetben sima, később hosszanti lapokra repedezik. Törzse a koronában több sudárra oszlik, ágai viszonylag vékonyak, rézsút felfelé tartók. Az idősebb fák törzsén elágazó töviscsomók fejlődnek, ezekben az elágazó tövisek akár 20 cm-esre is megnőhetnek. A vékonyabb ágakon és vesszőkön fejlődő tövisek többnyire háromágúak, frissen bordók, később megszürkülnek. Rügyei a héjkéregbe rejtettek. Spirálisan szórt állású levelei egyszeresen vagy ritkábban kétszeresen párosan szárnyasan összetettek. Az egyszeresen szárnyalt levelek 20-30 levélkéből, a kétszeresen szárnyaltak 8-12 × 20-30 levélkéből állnak. A levélkék hosszúkásak, fényesek, szélük alig észrevehetően csipkés, színük világos vagy sötétzöld, ősszel sárgára színeződnek. Virágai többnyire egyivarúak, olykor egylakiak. A porzós és a termős virágok egyaránt sárgászöld, dús füzérvirágzatot alkotnak, a termős virágok pártája nem feltűnő. Lapos, sötétbarna, sokmagvú hüvelytermései 2-3 cm szélesek és akár 40 cm hosszúak is lehetnek, többnyire görbék vagy csavarodottak, sokáig a fán maradnak. A magvakat körülvevő vékony endokarpium édes, ehető. Tövises változatát régebben az Alföldön sűrű sövénynek telepítették (metszéssel alakítható), tövistelen változatát (var. inermis) parkfaként ültetik. Fája kiváló tűzifa, régen a faszenes vasalókba használták.

Lepényfa (<span>Gleditsia triacanthos</span>)