A viaszvirág (Hoya), más néven porcelánvirág vagy viaszszőlő a selyemkórófélék (Asclepiadaceae) családjába tartozó növénynemzetség. Őshazája Délkelet-Ázsia (India és tőle keletre Dél-Kínáig és az ettől délre eső területek), Ausztrália és Polinézia. A botanikus Robert Brown a szintén botanikus barátjáról Thomas Hoyról nevezte el a növényt. 200–300 trópusi örökzöld kúszónövényfaj tartozik ide. A sűrű ernyővirágzaton ülő csillag formájú virágok úgy hatnak, mintha viaszból vagy porcelánból lennének.

Dísze a tavasztól őszig nyíló virágzata. Virágaik ernyős virágzatban nyílnak fehérek, vagy rózsaszínek, de számtalan hibrid faj ettől eltérő színben is pompázhat. A csillag alakú, fehér virágok közepén vörös folt helyezkedik el. A virágon található fényes bevonat mézhez hasonlít. Ne mozdítsuk el a helyéről, amikor a bimbók megjelennek, a viráglevelek hervadása és lehullása után visszamaradó kis kocsányt nem szabad levágni, mert jövőre majd ugyanitt képződnek az új virágok, és csak akkor ültessük át, ha ez már elkerülhetetlen. A bő virágzáshoz sok napsütésre van szükség, de óvjuk a tűző napfénytől. Csak déli, napos, meleg fekvésű, állandó helyen fejleszti ki virágjait. Árnyékos helyen a virágzás elmarad. Igazán szépen és gazdagon az idősebb, nem mozgatott példányok virágoznak. A növénynek nagy a páraigénye, túl száraz levegőn a virágrügyek elsárgulnak és lehullanak. Éppen ezért virágzás közben a viaszvirágot néha finoman permetezzük vízzel. Nyáron a fényviszonyoknak megfelelően, több vizet igényel. Ha elvirágzott fokozatosan csökkentsük az öntözővíz mennyiségét. A téli, nyugalmi időszakban a növény vízszükséglete nagyon csekély. Virágaira türelmesen kell várnunk, ugyanis csak az idősebb tövek nevelnek virágzatot, mikor már nem is remélnénk.

A fiatal viaszvirágokat időnként ültessük át, az idősebb növényt nem kell. Az átültetést mindig tél végén, a növekedési időszak kezdete előtt végezzük, lehetőleg nagyobb cserépbe.

A legtöbb növény jól tűri az átültetést, az áthelyezést, a visszavágást. A viaszvirág viszont egyiket sem szereti. Az idősebb növényt valóban csak végszükség esetén ültessük át. Bőven elegendő, ha kétévenként egyszer kicseréljük a cserépben a felső földréteget. Ha azonban a gyökér kitölti az edényt, mégis nagyobb cserépre van szükség. Az agyagcserepet törjük le a növényről, és óvatosan távolítsuk el, a műanyag cserepet vágjuk le a földről. Lehetőleg komposzt tartalmú földet vegyünk. A nagyméretű növények átültetéséhez kérjünk segítséget, mert a súlyosabb példányokkal nehéz egyedül boldogulni.

A viaszvirág szaporítása igen egyszerű. Tavasszal vagy nyáron törjünk le pár fiatal hajtást, amely legalább két levelet tartalmaz. A szárat az utolsó levélpár alatt egy-két centiméterrel vágjuk le, és ültessük földbe. Bőségesen öntözzük. Húzzunk rá átlátszó, helyenként kilyuggatott fóliazacskót.