A szagos boróka (nehézszagú boróka, Juniperus sabina), népi nevén Boldogasszony ága a ciprusfélék családjába tartozó örökzöld növényfaj.

Az atlanti partoktól Kis-Ázsián és a Kaukázuson át egészen a Bajkál-tó környékéig előfordul. Közép- és Dél-Európában különösen gyakori; Magyarországra szerzetesek hozták be.

Alacsony, szélesen elterülő, kúszó cserje, néha bokorfa. Többnyire 1–1,5 m, maximum 4 m magas. Vörösesbarna kérge vékony lemezekben leválik. Sűrűn növő ágai vízszintesen állnak, a végük felfelé hajlik. Megdörzsölve nehéz szagot árasztanak (innen a magyar neve), mérgezőek.

Tűlevelei nincsenek; csak pikkelylevelei nőnek. Az apró, fényes- vagy hamvaszöld levélkék keresztben átellenesen állnak.

Borsónyi (5–10 mm-es), gömbölyű vagy hengeres tobozbogyói a viaszos bevonattól hamvas kékesfeketék.

Mészkedvelő – a karsztfennsíkok jellegzetes pionír faja, de enyhén savanyú talajon is megél. Szárazságtűrő, teljesen télálló.

Változatai

• Juniperus sabina „Arcadia” – zöld lombú, talajtakaró fajta. Hajtásai közel vízszintesek.
• Juniperus sabina „Broadmoor” – alacsony, széles, ezüstösen csillogó, hamvas szürkészöld. Vízszintes főágainak oldalhajtásai függőlegesen felállnak. Viszonylag lassan növő, a talajon kúszó változat.
• Juniperus sabina „Cupressifolia” – Elheverő hajtásai idővel egymásra fekve felmagasodnak. Szürke pikkelylevelei között tűlevelei is vannak. Talajtakaróként nagyobb felületek beültetésére alkalmas.
• Juniperus sabina „Glauca”
• Juniperus sabina „Karaca Variegata” – Törökországból származik. Lassan nő. Hajtásainak gerince sárgán csíkozott. Bő termést hoz.
• Juniperus sabina „Mas” –
• Juniperus sabina „Tiszakürt”
• Juniperus sabina „Tamariscifolia” – 1–1,5 m magas bokor; lehajló ágai szorosan egymásra fekszenek. A lehajló hajtások legyökeresednek. Pikkelylevelei hegyesek, szürkéskékek, illetve sötétzöldek.
• Juniperus sabina „Variegata”

Felhasználása

Kertekben dísznövénynek ültetik – főleg gyepekbe és sziklakertekbe. A „Szűzanya fájaként” hagyományosan a kolostorkertek dísze volt.