A szecsuáni ősfenyő vagy ős-mamutfenyő (Metasequoia glyptostroboides) a Metasequoia nemzetség egyetlen élő faja.

Csak Dél- és Közép-Kínában honos Szecsuán és Hubei határán. Félreeső csoportjai találhatóak Hunan tartomány északkeleti részén. Legnagyobb, 6000 fát számláló erdejét az 1949-es forradalom után kivágták. 1980 óta a faj védett, kivágása tilos. A Kínán kívül élő példányok nagy része egyetlen fától származik.

Ültetett példányai megtalálhatók számos botanikus kertben és parkban, parkerdőben, egyebek közt hazánkban is. Magyarország éghajlatát kimondottan kedveli: gyorsan nő és szép koronát fejleszt.

A mocsárciprusra emlékeztető külsejű, legfeljebb 30 méter magasra növő, lombhullató fa. Koronája karcsú kúp alakú. Tűlevelei két sorban, átellenesen állnak a törpehajtásokon (ezek olyan, rövid szártagú hajtások, amelyeken a nóduszok egymáshoz nagyon közel helyezkednek el). Legfőbb jellegzetessége, hogy éppen így, átellenesen helyezkednek el rügyei és maguk a törpehajtások is – ezek a rajtuk levő tűlevelekkel együtt, ősszel rozsdabarnára szineződnek, majd egészben hullanak le. Toboza gömbös, 3–4 cm átmérőjű, pikkelyei pajzs alakúak.