A lucfenyő (Picea) a fenyőfélék (Pinaceae) egy nemzetsége. Kb. 35 örökzöld, tűlevelű fafaj tartozik ide. Az északi mérsékelt és sarkvidéki (tajga) éghajlaton találhatók meg. A lucok tekintélyes méretűek, a kifejlett példányok 20-60, legfeljebb 95 méter magasak is lehetnek, felismerhetők kúp alakú koronájukról, csavarodó ágaikról. A tűlevelek általában négyélűek, szórt állásúak; a tobozpikkelyek vékonyak, nem lehullók. A tűlevelek egyenként nőnek az ágakon spirális elrendezésben, minden tű egy-egy levélpárnán (pulvinus). A tűlevél 4-10 éves korában hullik le, az ottmaradt levélpárna az ágat durva tapintásúvá teszi (más nemzetségekben az ágak általában simák).

Tudósok Nyugat-Svédország hegységeiben rábukkantak közönséges lucfenyők egy klónból álló kolóniájára, aminek életkora 9550 évével a világ legöregebb élő fakolóniái közé tartozik (a gyökerekből képes újra és újra kihajtani, a legidősebb gyökerek életkora volt 9550 év a radiokarbon kormeghatározás szerint).

Osztályozás

1 Vastag pikkelyű tobozok; a tűlevelek keresztmetszete négyzet vagy téglalap: sectio Picea

• kaukázusi luc (keleti luc, Picea orientalis). Kaukázus, Északkelet-Törökország.
• tajvani luc (Picea morrisonicola). Tajvan (magashegységi).
• Wilson-luc (észak-kínai zöldtobozú luc, Picea wilsonii). Nyugat-Kína
• szibériai luc (Picea obovata). Észak-Skandinávia, Szibéria. Gyakran a P. abies változatának tekintik (hibrideket is alkot vele), de tobozaik különböznek.
• turkesztáni luc (Picea schrenkiana). Közép-Ázsia hegységei.
• himalájai hosszútűs luc (Picea smithiana). Nyugat-Himalája.
• Picea alpestris Európa, Alpok; ritka. Gyakran a P. abies változatának tekintik (hibrideket is alkot vele), de tobozaik különböznek.

• Picea maximowiczii Japán (ritka, hegységekben).
• japán luc (japán tigrisfark-luc, Picea torano, Picea polita). Japán.
• kínai tigrisfark-luc(Picea neoveitchii). Északnyugat-Kína (ritka, veszélyeztetett).
• Picea martinezii Északkelet-Mexikó (nagyon ritka, veszélyeztetett).
• Picea chihuahuana Északnyugat-Mexikó (ritka).

2 A tobozpikkelyek vastagok, hullámosak, a levelek enyhén vagy erősen lapítottak: sectio Omorika

• oregoni luc (Picea breweriana). Klamath-hegység, Észak-Amerika; endemikus faj.
• közép-kínai fehér fonákú luc (Picea brachytyla). Délnyugat-Kína.
• Picea farreri Északkelet-Burma, Délnyugat-Kína (hegységek).
• szerb luc (Picea omorika). Szerbia; endemikus faj; fontos kerti fenyő.

• kanadai fekete luc (Picea mariana). Észak-Amerika északi része.
• vörös luc (Picea rubens). Észak-Amerika északkeleti része.
• szahalini luc (Picea glehnii). Észak-Japán, Szahalin.
• Picea alcockiana Picea bicolor Közép-Japán (hegységek).
• vöröstobozú luc (Picea purpurea). Nyugat-Kína.
• Picea balfouriana Nyugat-Kína.
• licsiangi luc(Picea likiangensis). Délnyugat-Kína.
• Picea spinulosa Kelet-Himalája.

3 A tobozpikkelyek igen vékonyak, hullámosak: sectio Casicta

• szürke luc (Picea glauca). Észak-Amerika északi része.
• sziklás-hegységi szürke luc (Picea engelmannii). Észak-Amerika nyugati hegységei.
• szitka-luc (Picea sitchensis). Észak-Amerika csendes-óceáni partvidéke; a legnagyobb faj, 95 méteres magasságával.
• ajáni luc (Picea jezoensis). Északkelet-Ázsia, Kamcsatkától délre Japánig.
• szúrós luc vagy ezüstfenyő (Picea pungens). Észak-Amerika, Sziklás-hegység. Fontos kerti fenyő.

Külső hivatkozások

• A lucfenyő betegségei
• A lucfenyő kártevői

Források

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Spruce című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul.
• (A magyar elnevezések)

Jegyzetek