Ehető kanna (Canna indica)

Rizómás növény, vöröses lombú fajtája is van; magassága: 1,2 m; virága: sárga, narancsszínű vagy csíkozott; (júniustól szeptemberig); napos, védett termőhely; fagymentes átteleltetés; ültetés: tavasszal cserépedényekbe, május közepétől kint a szabadban.

Kannafélék (Cannaceae)

A pompás indiai ehető kannának magas fajtáit gyakran parkokban és más köztéri kiültetésekben láthatjuk. A házi kertek számára előnyösebbek az alacsonyabb fajták. Meleget kedvelő növény, sok ápolásra szorul.
Az ehető kanna védett meleg helyet, laza, humuszos, tápanyagban gazdag talajt igényel (műtrágyázás ajánlott).
Amikor az első őszi fagy pusztító hatása észlelhető az ehető kanna levélzetén, kiássuk rizómáját és azt fagymentes, szellős, hűvös helyen tároljuk.
A földet nem szabad lerázni, mivel ez elősegíti a gyökérzet kiszáradását. Tavasszal a növény ismét kihajt az edénybe ültetés után.

Kánna (Canna Indica)

Kerti kánna, virágnád, dísznád Canna x generalis. A Trópusi Amerikából származó dísznövényt, Ázsiában és Amerikában, keményítőben gazdag földalatti száráért is termesztik. Peruban a régészek egy barlang i.e.
2000-évi rétegében is találtak ehető kánna (Canna edulis) maradványt.
Ötven fajáról tudunk, ezek keresztezéséből nemesített fajtáinak száma az ezret meghaladja. A növény kúszó gyöktörzse rizómája)gumószerűen megvastagodott és sekély mélységig hatol a talajba. A rizómák rügyeiből a levelek szárképletet hoznak létre: az egyes levelek levélhüvelyei egymást köröl fogva egy látszólagos törzset alakítanak ki. A "törzsön" keresztül nőve, a növény egy fürtszerű virágzatot fejleszt, ami a levelek fölé nő. A virágok hímnősek és aszimetrikusak. A termő alsó állású, rajta 3 apró csészelevél, fölötte 3 pártát alkotó kicsi, kevésbé színes sziromlevéllel.
Az egyetlen porzónak csak a fele termékeny, egy portokkal és két pollenzsákkal, a porzó másik fele sziromszerű. A feltűnő nagy sziromlevélszerű staminódiumok száma akár 4-5 is lehet. A fél fertilis porzóval szembeni álszirom bepödörve kihajlik a virágból és mézajkat
(labellum) alkot. A virágok lehetnek: gladiólusz, trombita, írisz, egyéb formájúak, kisebb vagy nagyobb méretűek, orchidea-szerűek. Színük változó:
piros, rózsaszín, sárga, világos krémszín, pöttyös, kisebb szigetekkel tarkítottak, intenzív vagy halvány árnyalatúak és mindezek kombinációi. A levél lehet lándzsa vagy tojásdad formájú, méretbe eltérő, zöld vagy barnáspiros színű. A levél erezte egyezhet a levél színével, de lehet barna vagy sárga, piros a csíkos fajtáknál. A levélerek között világos szigetek vannak a tarka fajtáknál. A kánna toktermése 3 rekeszű, csúcsán nyílik és több gömbölyded magot tartalmaz, de gyakran magtalan.
Szaporítása ivartalanul, egy két rügyes rizómából történik, de magról is lehetséges, főleg nemesítési céllal. Dísznövényként parkokba ültetik, de dézsákban, edényekben is szépen díszít egyedül vagy vegyesen ültetve.
Térigénye 30x 60 cm fajtától függően. Melegkedvelő növény, őszi derek után a töveket szedjük fel és +4 C fokos pincébe, tárolva tavaszig vermeljük, ekkor szétosztjuk, hajtatjuk vagy áprilisban helyükre ültetjük.

Forrás: Szijártó Árpád