Oszlopos növekedésű platán-fajta, felfelé törő habitussal, keskeny, piramis-szerű koronával. Az alapfajnál valamivel alacsonyabb termetű, 15-20 m magasra nőhet. Ágai egyenesek. Kérge kevésbé válik le, így a törzs némileg robosztusabb megjelenésű. Lombja ősszel barnássárgára színeződik. A metszést jól tűri. Fiatal ágai kissé törékenyek. Téltűrése kielégítő, a - 20-23 C-os fagyokat még elviseli.

Sorfának vagy szoliter növénynek egyaránt kitűnően alkalmas.

Viszonylag vastag vesszői világos olajbarnák. Karéjos levelei 15-20 cm hosszúak és többnyire ennél szélesebbek. A karéjok hegyes, háromszög alakú csúcsba futnak. A levél széle durván fűrészes, kihajtáskor színi oldalán gyérebben, fonákán dúsan molyhos szőrös, mely a kifejlett levélről hamar lekopik. Fejecskébe tömörülő szélporozta virágai váltivarú egylakiak, 5, 4 vagy 3-tagú, szabad virágtakarójuk sárgászöld, nagyon apró. Gömbölyű, 3-4 cm átmérőjű, egyesével, kettesével, vagy ritkán hármasával fejlődő terméságazataiban többnyire 7-3 aszmagból álló terméscsoportokat lehet elkülöníteni. Az érett termés télen a fán marad és csak tavasszal hullik szét repítőszőrös aszmagokra.

A juharlevelű platánt dísz- és útsorfaként régóta ültetik, az európai kertépítészet történetében külön korszakot neveztek el róla.