Van Mons fedezte fel a XIX szd. elején Belgiumban. Gyümölcse középnagy, gömbölyded körte alakú, csak tizedrésszel magasabb, mint amilyen széles. Színe barnás, kárminpiros mosottságú, a kocsány felől erősebben parás. Húsa fehér, olvadó, bő levű. Íze nagyon kellemesen gyenge illatú. Szeptember első felében terem, ettől kezdve október végéig fogyasztják.

Levele középnagy, hegybe futó, vesszei sötétbarnák. Fája a Clapp kedveltjével összetéveszthető. Koronája feltörekvő.

Gyümölcse jól tárolható, de könnyen túlérik. A szállítást zölden jól viseli. Jól termékenyülő fajta; rendszeresen és bőven terem, már elég korán termőre fordul.

Termőhelyre nézve igényes, így védett, meleg fekvést és eléggé nedves talajt kíván. Varasodásra nagyon érzékeny, amely a fáját is megtámadhatja. Birsen gyengén fejlődik, inkább vadalanyra való.

Gyümölcse érési fokát nehéz megállapítani. Hullásra hajlamos, ezért ez az egyébként kiváló ízű világfajta a korszerű telepítésekből kiszorulóban van. A szelektálásától és egyéb fajták fejlődésétől függő mértékben maradhat majd a termesztésünkben, de mint nemesítési alapanyag továbbra is a korszerű körtetermesztés egyik alapját képezi.

(fénykép: http://www.civilgenebank.net/user/imagestore/genebankhu_151.jpg)