Feltehetően angliai eredetű, régi, a XVII. szd. végéről származó, inkább a kontinensen elterjedt téli almafajta (egyéb nevei: Bőr alma, Kormos alma, Parker's Pippin, Leder-Apfel, Pomme Parker, Graue Reinette). Elsőrendű piaci és gazdasági alma, különösen a savanyú almákat kedvelők számára; asztali almaként inkább másodrendű.

Jó termőképességgel rendelkezik. Házikertbe, a történelmi fajtákat kedvelők számára, illetve választékbővítő fajtaként ajánlott (ma is a legjobb minőségű bőralmánk).

Gyümölcse kis-közepes (100 g), néha változó méretű (ezért ritkítani érdemes), lapított gömb alakú; nagyobb példányai kissé aszimmetrikusak. Héja vékony, száraz tapintású, parás-érdes felületű (ezért nevezik bőralmának), amely éretten citromsárga alapszínen a napos oldalán sárgás-rozsdabarna fedőszínnel borítottá válik. Néha enyhe pír is megjelenik a gyümölcsökön. A színeződéshez fontos, hogy a gyümölcsök megfelelő mennyiségű fényhez jussanak, így ritkító metszése indokolt lehet.

Gyümölcsének húsa zöldes-sárgásfehér színű, roppanó, de finom állományú, íze jellegzetesen-kellemesen savanykás, fűszeres-zamatos. A savanyú almák közé tartozik. Elég bőlevű, de száraz évben alig kielégítő, borízű. 

Október második felében szedhető, novembertől márciusig fogyasztható.

A gyümölcsök sokáig a fán maradnak. Borkészítésre igen alkalmas fajta.

Jól tűri a szállítást és hosszú ideig tárolható.

Héjának vékonysága miatt jól aszalható, de tároláskor - különösen túl korán szedve - hamar fonnyad, ráncosodik. Ezért tároláskor érdemes a helyiség magasabb páratartalmára ügyelni. Túléretten kásásodásra hajlamos.

Fája edzett, gyengébb-középerős növekedésű, sudara elhajló, így laposabb, széles (gömb alakú), sűrű ágrendszerű koronát nevel. Alanytól függően viszonylag korán termőre fordul és igen bőven és rendszeresen terem. A termőhely iránt nem igényes, de száraz termőhelyen gyümölcse apró szemű marad.

Virágzási ideje középkorai, jól termékenyül és jó pollenadó.

Gyengébb növekedése miatt termesztésre vadalanyon, közepes növekedésű faként nevelve a legalkalmasabb, emellett azonban törpealanyon is jól díszlik, bokoralakú fának, alakfának is nevelhető.

Hűvösebb vidékeken is jól érzi magát, a nyirkosabb, de nem vizenyős, termékeny, elegendő mértékben mélyrétegű talajt kíván. Rossz, száraz talajban, meleg vidékeken azonban gyümölcsei aprók maradnak, elférgesednek, felrepedeznek. Ajánlott termőtájai ezért elsősorban az Észak-Dunántúl, a Nyugat-Dunántúl és a Tiszántúl.

Lisztharmatra fogékony, valamint más gombabetegségekre és az almamolyra is érzékeny.

-------

(források:

http://terebess.hu/tiszaorveny/vadon/vadalma.html,

http://www.tuja.hu/alma.htm,

88 színes oldal a gyümölcsfajtákról – Almagyümölcsűek és bogyósok (dr. Tomcsányi Pál - dr. Bödecs Lászlóné, Majoros László; Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 1982.)

(forrás és főbb adatok angol nyelven:

http://www.nationalfruitcollection.org.uk/full2.php?varid=4504&&fruit=apple)