A 'Daru sóvári' egy régi, Felső-Tisza-vidéki magyar almafajta, amely a 'Sóvári' fajtakör tagja. A fajtakörbe a hozzá hasonló, közelebbi vagy távolabbi rokonnak tekinthető fajták tartoznak, így a 'Zöld sóvári', 'Nemes sóvári', 'Beregi sóvári', 'Sóvári nobil' és a 'Téli sóvári' fajták. Király Ildikó vizsgálatai szerint nagyon szoros rokonságban van a 'Harang almá'-val, ezért lehetséges, hogy az - a 'Gomba Károly' mellett - az egyik szülőfajtája.

Egyéb nevei: Daru alma, Szilágysági sóvári.

A Tisza keleti partján fekvő községekben hosszú évszázadok óta elterjedt fajta. Elsőrendű asztali és háztartási (téli) alma, jól tárolható és szállítható. Virágai jól bírják a késői fagyokat.

Gyümölcse jellemzően (kisebb) közepes méretű (magassága 58 mm, átmérője 72 mm), magasnak látszó kúpos gömb alakú. Általában nem szabályos, mert rendszerint lapos bordák húzódnak végig rajta, melyek kissé szögletessé teszik.

Héja sima, szívós, kissé zsíros tapintású, eleinte hamvas. Színe éretten halvány citromsárga lesz, melyet a napos oldalán sűrűbben, az árnyas oldalon ritkábban szakadozott, sötétpiros csíkok borítanak. Teljes érésben ez a fedőszín világosabb pirossá változik át.

A gyümölcs pontozottsága alig észrevehető. Rozsdaalakzatok csak ritkán láthatók rajta - és ezek is olyan finomak, hogy az alapszín mindig áttetszik rajtuk -; feketés ragyafoltok azonban gyakrabban előfordulhatnak a gyümölcsön. Magháza kissé nyílt, kevés maggal. Gyümölcskocsánya a 'Tordai piros kálvil'-hoz hasonlóan hosszú.

Húsa sárgásfehér (a belseje felé hófehér), finom, roppanó, mely később omlóssá válik. Bőlevű, cukros, igen kellemesen, üdítően borízű.

Fogyasztási ideje október és április közé esik. Gyümölcse a szállítást és eltartást nagyon jól bírja.

-------

Fája erőteljes növekedésű, edzett; hosszú ágai lapított gömb alakú, terjedelmes koronát képeznek. Nem fordul korán termőre, de 14 éves korától kezdve legalább minden második évben rendkívül gazdagon terem. Leginkább vadalanyra oltva, közepes törzsű vagy magastörzsű fának nevelve alkalmas. A metszést nem szereti.

Vesszői vastagok, középhosszúak, hegyük felé sűrűn fehér-molyhosak, pirosas barnák, rövid rügyközűek. Levelei nagyon vastagok, merevek; nyelük jellegzetesen rövid, vastag, szőrös, alsó felén a nyár végén liláspiros színű.

A virágzás kezdete szerint az igen késői, a fővirágzás ideje alapján a kései csoportba tartozik (a legkésőbb virágzó almafajták egyike). Virágai a fagyokat ezért így igen jól bírják. Virágai kis átmérőjűek.

A mély termőrétegű, mérsékelten nedves, középkötött talajokat kedveli. 

A lisztharmattal szemben ellenálló, de varasodásra kismértékben fogékony lehet.

-----------

(források:

http://www.uni-corvinus.hu/index.php?id=53968

http://terebess.hu/tiszaorveny/vadon/vadalma.html

http://vitaminbank.hu/almatermes.php)

(fénykép: http://barnaesfiai.hu/noveny/daru-sovari)