Brazília őserdeiből a XIX. század elején egy növénygyűjtő expedicióval sok érdekes társával együtt került Bécsbe a buzogányvirág, ez a mutatós növény, egész Európa növénykedvelőinek örömére.
Legtöbb faja színes: fehér, sárga, piros leveleivel díszít.
Nálunk legjobban elterjedt buzogányvirág, a D. picta.
Levelei 40 cm-re is megnőnek, 15-20 cm szélesek, kissé kihegyezett kerekdedek, vajszínű foltokkal tarkázottak.
Csak 16 °C fokon felüli hőmérsékleten tartsuk. Hideg helyen a levelek elsárgulnak, elpusztulnak.

Sok vizet igényel, ezért a cserép alatt lévő tányérkában mindig legyen víz, ezzel egyúttal a levegő párateltségét is fokozzuk. Nyugat-Indiában élő rokonának gumója mérges.
Megízlelve csípős fájdalmat okoz, és a nyelv, a száj annyira megdagad, hogy néhány napig képtelen beszélni az ember. Ezért némító nádnak nevezik.
A szobákban nevelt Diffenbachia picta levelét se kóstolgassuk, mert ez is mérgező. Kevésbé terjed el - talán kényesebb volta miatt - a D. bausei. Levelei keskenyebbek, sárgászöld alapon fehér és sötétzöld foltokkal.
Szaporításuk és nevelésük megegyik az Aglaonemánál leirtakkal, csak magasabb hőmérsékleten tartsuk és nehezebben gyökeresedik. A meggyökeresedett növénykéket egyesével ültetjük cserépbe.