A cickafark (Achillea) a fészkesek (Asteraceae) egyik nemzetsége több, a népi gyógyászatban Magyarországon régóta ismert drognövénnyel:
- közönséges cickafark (A. millefolium);
- mezei cickafark (A. collina);
- sárga cickafark, avagy jószagú cickafark, (A. filipendulina).
Rendkívül változatos rokonsága révén a cickafark a különösen sokat kutatott növénycsoportok közé tartozik: sejttani, genetikai módszerekkel és szövetátültető (transzplantációs) kísérletekkel is nagyon behatóan vizsgálták. E vizsgálatok alapján jól áttekinthető a nemzetség fajainak és kialakulásának folyamata, abban a környezeti viszonyok szerepe.
A felsorolt cickafarkfajok illatát és gyakran a kesernyés ízét az illóolajok és laktonok okozzák. A laktonok egy része jellegzetes azulogén vegyület, amiből vízgőzzel desztillálva kékes színű, kamazuléntartalmú illóolajat vonnak ki.
A nemzetség összesen mintegy száz fajt számlál, de ezek közül toronymagasan a legismertebb a közönséges cickafark – olyannyira, hogy amikor a köznyelvben cickafarkról beszélünk, vagy akár a lexikális hivatkozásokban is a 'cickafark' kifejezés szinte mindig a közönséges cickafarkra utal.
