Molyhos tölgy (Quercus pubescens)

A molyhos tölgy (Quercus pubescens) a bükkfavirágúak (Fagales) közé tartozó tölgy nemzetség egyik tipikusan európai, hazánkban is gyakori faja.

Elterjedése, élőhelye

A molyhos tölgy Európa középső részén él egy széles sávban az Atlanti-óceántól (nagyjából a Szajna és az Ebro közétől) messze keletig, beleértve Kis-Ázsiát a partvidék nagy része kivételével és egy kisebb, elszigetelt foltot a Fekete-tenger keleti partvidékén, a Kaukázus hegyláncai között. A boreális övben nem él meg, és a Mediterráneumnak is csak az északi peremén fordul elő: elterjedési területéből kimarad szinte a teljes Ibériai-félsziget, miként a Földközi-tenger déli szigetei is: Korzikán, Szicílián és az Égei-tenger szigetein honos, Szardínián, a Baleári-szigeteken, Máltán, Krétán és Cipruson viszont nem.

Közép-Európában a Kárpát-medencében (és a Morva-medencében) húzódik összefüggő elterjedésének északi határa: a Magyar Középhegységben a délnek néző, melegebb hegyoldalak típusos növénye. Több növénytársulásban is részt vesz; van, amelyikben domináns.

Németországban és Belgiumban csak kisebb foltokban fordul elő.

Megjelenése

Kis és közepes termetű fa; 15 méternél magasabbra ritkán nő meg.

Ágai göcsörtösek, kérge keresztirányban is repedezik, morzsolható. Hajtásai nemezesek vagy pelyhesek.

Lombja bőrszerűen kemény. Leveleinek alakja nagyon változatos: sekélyen vagy mélyen karéjos, egyes formáké mélyen osztott. Nevét arról kapta, hogy fakadáskor hajtásai és levelei is sűrűn molyhosak. Később a levelek színe lekopaszodik, de fonákuk gyapjas, filces marad.

Termése sokkal kisebb, mint akár a kocsányos akár a kocsánytalan tölgyé, de ezeknél gyakrabban és többet terem. A tojásdad alakú, alig 1 cm-es, finoman pelyhes kupacspikkelyű makkok már az első évben beérnek.

Életmódja

Több száz évig elélhet.

A legtöbb termőhelyhez jól alkalmazkodik, ezért óriási jelentősége van a sekély talajú, száraz, mészköves, dolomitos sziklakibúvásos dombélek és a kopárok fásításban – ezeken a helyeken rajta kívül csak a virágos kőris és a feketefenyő él meg. Igen lassan fejlődik ki: 10–12 éves koráig „elüldögél”, és csak ezután indul növésnek. Tőről igen jól sarjad, ami megkönnyíti a fent említett váztalajokon növő erdők felújítását. Erdeit évszázadokon át így, sarjaztatva művelték.

Porzós barkavirágai a lombfakadással egy időben bontakoznak ki.

Magyarországon eredeti állományainak jelentős részét kitermelték. Ezek jó részét az 1900-as évek elején-közepén a gyorsabban növő feketefenyővel erdősítették újra, ezek a telepítvények azonban fokozatosan összeomlanak, és a molyhos tölgy az őt kísérő virágos kőrissel és cserszömörcével apránként visszaveszi élőhelyét – különösen a könnyen száradó mészkő- és dolomitlejtőkön.