A feketeribizli (Ribes nigrum) fekete bogyókat termő cserje. Népies neve feketeribizke, feketeribiszke. A ribizli (Ribes rubrum) rokona.

Jellemzése

Vadon egész Eurázsia erdeiben előfordul. 1-1,5 m magasra növő tüskétlen cserje, amely évenként több fiatal hajtást hoz. Hímnős virágait az 1 évnél idősebb ágak oldalrügyeiből fejleszti ki, miközben 4-5-6 éves vesszői egyre kevesebbet teremnek, míg végül elhalnak.

Termése a piros ribizliéhez hasonló alakú, de rövidebb kocsányon elhelyezkedő, fekete színű rekeszálbogyótermés. Április, május hónapban virágzik és termését június, júliusban érleli be. Egyes fajtáknál a bogyók az érést követően vagy szedéskor a kocsányról lepotyognak.

Felhasználása

A bogyós gyümölcsök közül a feketeribizli C-vitamin tartalma a legnagyobb, de friss fogyasztásra jellegzetesen erős íz- és zamatanyaga kevésbé teszi kedveltté. Ezzel szemben szörpnek és bornak feldolgozva nem csak a legfinomabb ital, de egyben immunerősítő védőital is. Dzsem is készíthető belőle. A feketeribizli 9 g fehérjét, 20 g zsírt, 95 g szénhidrátot, 6 g szerves sót és 38 g rostot tartalmaz kilogrammonként.

Termesztése

A feketeribizli csak a savanyú, tápanyaggal jól ellátott, nem meszes talajokat kedveli. Az Alföldön csak a tápanyagban gazdag, kötött talajon, öntözéssel termeszthető eredményesen.

Az egészen nedves, magas talajvízállású területeken is jól terem, de a száraz domboldalakon és aszályos homoktalajon rosszul fejlődik és keveset terem. Szárazság esetén öntözni kell. A kerti termesztés elhanyagolásakor elvadulhat.

Fajtái

  • Fertődi 1: Június végén érő korai, alacsony növésű fajta. Nagy bogyójú gyümölcse jól szedhető, kellemes aromájú, friss fogyasztásra és fagyasztásra is alkalmas.
  • Titania: Bokra nagyon erős növekedésű, hosszú fürtű, nagy bogyójú. A lisztharmatnak és több gombabetegségnek is ellenáll, jó adottságok mellett nagy terméshozamokra képes fajta.

További fajták:

  • Altajszkaja deszertnaja
  • Bija
  • Brödtorp
  • Neo szüpajus csajaszja
  • Pobjeda
  • Silver gieter
  • Wellington