Kerti szegfű (Dianthus caryophyllus)

Család: Szegfűfélék
Hazája: Alpok

Újra itt van a nagyanyáink idejéből ismert illatos kerti szegfű. A szabadba kiültetett szegfű előnye, hogy nincs kártevője. A kerti szegfűk alakköre rendkívül gazdag; nem csak egy faj adja a genetikai alapokat.

A kerti szegfű előnyben részesíti a védett, lehetőleg napsütötte helyeket. Sziklakerti összeállításba is jól beilleszthető növény, de kecsesen csüngő formája miatt ámpolnanövénynek is kitűnően megfelel. A virágot hozó hajtások kb. 30 cm hosszúra nőnek. Ültetési közegként használjunk a szegfűhöz vályogos-homokos kerti földet, vagy balkonnövények számára kifejlesztett földkeveréket.

A kerti szegfű rendszeres öntözést igényel, de figyeljünk oda, és mértékletesen öntözzünk, mert a túláradó nedvességet nem viseli el. Erre már ültetéskor is gondolnunk kell, és az ültetőedény alján jó vízvezető réteget kialakítani. A szegfű számára legmegfelelőbbek a pH 6,5-7, semlegeshez közeli kémhatású talajok. Mivel sok helyütt az öntözővíz kémhatása inkább lúgos irányba tolódott; ajánlatos ilyen esetben egy maréknyi meszet keverni egy balkonládányi föld alsó rétegébe, hogy a talaj kémhatását semlegessé tegye.

Magvetéssel szaporíthatjuk; a magokat február- március hónapban vessük el, 15- 18 Celsius fok hőmérsékletű talajba.

A kerti szegfű - eltérően más balkonnövényektől - nem egynyári növény. Következő évben is gyönyörködhetünk benne, ehhez azonban megfelelő módon kell gondoskodnunk az átteleltetéséről. A téli hideget akkor vészeli túl a szegfű, ha nagy mennyiségű talajjal van körülvéve a gyökérzete. Ezért az eredményes teleltetés érdekében vegyük ki balkonládájából, és ültessük ki a kertbe. Az áttelelt növény a következő évben többet virágzik, és még erőteljesebben növekszik.